Tekintettel arra, hogy a kedvesem elutazott 3 napra munkaügyben, miközben közeledik a melegfront és én itt maradtam egy félig kész tető alatt, tegnap úgy döntöttem, hogy gyorsan véglegesítem a babakelengyét. Amúgy is Manócska sokat feszeng, szűk már neki odabent, szó szerint feszegeti a határokat, így azt a kórházi táskát is össze kellene már csomagolni.

Úgy tűnik, beleestem abba a hibába, mint oly sok lelkes kismama és megvettem az 1-es újszülötteknek való pelenkát, mert az olyan cuki. Majd a tegnapi UH-on kiderült, hogy ez a csomag nálunk valószínűleg bontatlan marad, mivel Manócska már most elérte azokat a paramétereket, amikkel mások boldogan a világra jönnek! A szemcsés 2D UH simán kimutatta a hurkás combocskákat és a pufi arcocskát. Valahol megnyugtató, hogy a gyermek "elkészült", dehát hivatalosan még jó pár hét hátravan!

Kérem, sugalljuk Manócskának együtt: nyugalom! A tetőnek el kell készülnie, édesapának haza kell érnie és édesanyának még egy fontos buliba kell mennie mielőtt bármilyen akcióba fognál!

Nem tudom ki mennyire olvassa a blogot mostanában és főleg a kommenteket... Pliének könnyű, mint adminisztrátor hall-lát mindent. Nem is csoda, hogy pont ő kapta  el az egyik kommentemet egy fotósról. Aki egy barát csak, viszont gyönyörű és napokig tudnám nézni. Amellett, hogy szép még kedves és aranyos is. By the way vele találkozott Pötyi is.

Viszont nem róla akarok nektek írni, hanem egy másik fotósról, aki azt hiszem a pasim. Még korai, de mióta megismerkedtünk minden nap találkoztunk és tegnap részegen a partkban megállapodtunk, hogy akkor mi járunk. Ilyenkor minden alkalommal megrökönyödök, hogy ezt meg kell beszélni, de hát ez amerika, itt így csinálják.

Cuki pasi, magas, hasonló színeink vannak, 41 éves, érzékeny művész fajta. Sajnos most éppen nem tudja mit kezdjen az életével, mert NY-ban fotósnak lenni nem könnyű. De adunk neki egy kis önbizalmat és minden rendben lesz.

Többet majd ha lesz mit, meg majd szóban.

Képzeljétek vasárnaptól két hétig én vagyok a főnök, mert mind a két vezető szabadságon lesz... Nem kis feladat lesz, teljesen be is vagyok tojva. Fél 8 és még nem látom mikor megyek haza - mi lesz itt akkor jövő héten.

Kérlek szorítsatok, hogy két hétig világbéke legyen!

ps: az iroda folyósa egyben a kutyafuttató is. Nyáron találkoztok az ebbel.

Ma virradóra sikerült 5 ÓRÁT EGYHUZAMBAN végigaludnunk!!!!! El se hiszem, el se hiszem........(Grand Plié, ne ijedj meg, mi eléggé extrém esetek vagyunk.....)

Avagy milyen pasikkal randiztam az utóbbi időszakban:

- Olaszországból bébiként adoptált fiú akinek teljes önkép zavara van - azt gondolja magáról európai, pedig dehogy

- horvát/ olasz röplabdás akinek organikus boltja van (a 2o perces randi)

- holland volt Wall str tőzsdés aki ma gondnok és világító ruhákat csinál fesztiválokra

- sakkbolti eladó, sakkedző

- brooklyni író

- emmy jelölt vágó, rendező és mittudoménmégmi

- jogász, németországban tanult (faszkivan, hogy ő nem jelentkezett)

- argentín/amerikai zsidó fiú LA-ből. pszichológia szakos

és szerdán lesz az aktivista, aki amúgy kivetelző

asszem ennyi... 

és persze volt a két gyerekes, marketinges zsidó pasi 3 hónapra, meg a volt pasi Kanadából - de ők nem a fenti online ismerkedős kategória

Tegnap megvolt az első óvodai anyák napi ünnepség, és vidámra, emlékezetessé sikeredet. :-)

A gyermek az elején annyira izgult, hogy be sem állt a többiek közé, inkább szorosan hozzám bújt. Aztán csak sikerült "belöknöm" a gyerekek közé, de nem volt nagyon aktív.

A gyerekek félkörben álltak, az anyukák/nagyszülők pedig szemben ültek a padokon. Aranyosak voltak, verset mondtak, énekeltek - látszott, hogy sokat készültek. A műsor vége felé,  két dal közötti csendet kihasználva egyszer csak előlépett Nagylány, és boldogan, jó hangosan megszólalt: "Anya, ma kakiltam!" :-))) Büszke voltam rá!

(S.Pötyi farsangi bemutatkozása jutott eszembe)

Eddig úgy gondoltam, hogy egy lila nadrág miatt nem lehet 2 órát hisztizni. Már tudom, hogy lehet! :-)

Nyuszifül délelőtt véletlenül bepisilt a lila legginsébe, és csak 1db lila leggins-e van.... Más nadrág/harisnya nem volt jó neki, így maradt a hiszti. Én próbáltam türelmes lenni - közben hevesen gondoltam gyakorlott anyukatársaimra - de szakaszokban tudtam csak a zen nyugalmat magamra eröltetni. Azt hiszem hamarosan veszek egy másikat lila leggins-t - szerintetek a márka is számít, hogy ugyanaz legyen??? :-)

Ma Picinke életében először (na jó, talán az első héten volt már ilyen) sírás nélkül szenderült àlomba az ágyában........ Furcsa ez a csönd:))))

Vigyázat! Indokolatlan nyavalygás következik! Pfújjj! Előre szégyellem érte magam, de ez van.

Kiürítettem a lakásomat és hetek óta próbálok két komplett háztartást egy tető alá hozni. Milyen egyszerű is volt, amikor nem volt még szinte semmink és az exemmel egy üres lakást vettünk birtokba! A nagy kihívás most abban rejlik, hogy az én háztartásomat kell valahogyan úgy beintegrálnom a Kedvesemébe, hogy az övét nem bolygatom fel teljesen.Ugyanis már nem vagyunk huszonévesek, ragaszkodunk a szokásainkhoz, rigolyásak vagyunk, nehezebben alkalmazkodunk új helyzetekhez.

És akkor most hirtelen megduplázódott minden db száma: könyvek, tányérok, tésztaszűrők, törülközők, vázák, gyertyák, stb. A ruhákat ne is említsük, mert rosszul leszek! Bizony, ez a jólét átka. Örülnöm kellene, hogy milyen kényelemben élünk és nem nélkülözünk. Ugyanakkor a tárolóhely meg változatlan és nem bír befogadni ennyi holmit. Én meg már nem akarom többet kerülgetni a sok költözős dobozt. Nincs más választásom: szortírozni kell és meg kell válnom tárgyaktól.

De mit kezd az ember 12 db neszesszerrel??? Ebből 3-at én vettem, ennyit meg is tartok, a többi mind ajándék volt. És mi legyen a 4 db használt, de még használható, feleslegessé vált fürdőszoba szőnyeggel? Szerintetek ciki ilyeneket felajánlani pl. a Caritasnak, vagy más tárgyi adományokat gyűjtő szervezetnek? Sajnálnám kidobni, de nem is akarok senkit megbántani azzal, hogy a szükségtelen holmimat átpasszolom neki. Van valami tippetek?  

Most, hogy végre kisütött a nap és hivatalosan is pihennem kellett (és lehetett, mert elutazott a Kedvesem egy hétre), gondoltam, feltöltöm egy kicsit a D-vitamin készletemet és kiülök a napra olvasni. 24 fok lévén, elővettem a fürdőruhámat. Mivel annyira nem vagyok elrugaszkodva a realitásoktól, a bikini alsót ki se vettem a szekrényből. Így is meglepő látványt nyújtottam önmagamnak sortban és bikini felsőben. Más helyében biztosan megbámultam volna magam a strandon! Félreértés ne essék, egyelőre még jót mulatok az új alakomon :)

Mi lesz itt még a következő 4 hónap alatt???

(Ezt a bejegyzést tessék összevetni Mr Big fan kozmopolita előző postjával! :) )

Az utóbbi két héten orvosi utasítás alapján pihenésre lettem ítélve. Ezzel az aktív második trimeszteres brüsszeli és párizsi turistáskodásom ugrott, helyette otthon, falun töltöttem ezt az időt.

Hiába lakom már itt háromnegyed éve, eddig a napi fővárosi ingázás miatt nem volt időm megismerni az új lakhelyemet és környezetét. Bezzeg most elindultam apránként felfedező sétákra (persze csakis szépen komótosan, kényelmes tempóban!). Megnéztem a falu nevezetes helyszíneit, úgymint a posta, a patika, a község ház és meglepődtem, hogy nálunk nemcsak ALDI és gazdabolt van, hanem fehérnemű és társasjáték üzlet is. Sőt, a szomszéd faluban van a Generációk házában tipegő klub is, így nem kell majd a MŰPA-ig mennem egy Ringató típusú foglalkozásért.

És valóban igaz, hogy falun ismerik egymást az emberek, vagy legalábbis jobban odafigyelnek egymásra. A patikus és postás kisasszonyok kifejezetten cinkosan néztek össze amikor megjelentem. Igaz, ez vélhetően a Kedvesemnek köszönhető, aki mindkét helyen törzsvásárló és nagy hírverést csinált nekem :)

De azért megnyugtató érzés, hogy a főváros is elérhető távolságban van, a széles kínálatával sokféle tekintetben.

Képzeljétek, hogy vasárnap egy Emmy díjra jelölt pasival randiztam. Editing kategóriában volt jelölt, de amúgy operatőr, író, producer meg minden hasonló. Ebből semmit sem tudtam előtte róla, nem is mertem volna vele találkozni ha tudom. Azért ez big deal nem? 

A faszi amúgy nagyon vicces, legalább is én nagyon jól éreztem magam, mert a randi alapvetően jó hangulatú, olyan adok/kapok hangulatban telt. Úgy elment másfél óra, hogy csak na. 

Nem tudom, hogy lesz-e újabb találkozó. Úgy köszönt el, hogy "talk to you soon", de én már nem hiszek ilyen mondatoknak, hisz volt már olyan, hogy valakivel konkrét programot beszéltünk meg a következő hétre és abból nem lett semmi. 

De ez a sztory tetszik, jó lesz majd a memoáromba :)

hát ezt...

http://hvg.hu/vilag/20130318_Magyarorszag_fontos_feladatot_kapott_az_E

Melyik a felnöttesebb magatartás, ha Lajosom születésnapjára Lamaze játszószönyeget kér, vagy ha jómagam alig bírom ki, hogy elkezdhessek játszani vele? (Persze-persze kizárólag Picinke miatt.....:))))

Boldogság!

csütörtökön Budapest Bár konci a konzulátuson. És ma reggel amikor jöttem vissza reggeli beszerző túráról mind a lobbyban voltak. Tök jó tök jó! És 25C van... :) Drukkoljunk, hogy maradjon ilyen jó a nap!

Összeszedtem magam és megtettem az első lépéseket a tavaszi megújulásom felé: megettem a maradék zserbót, hogy ne álljon a fogyókúrám útjában.  Remélem, büszkék vagytok rám!

Nem, nem a fociban, hanem a várandósságomban :)

Mivel az egyetemen azt tanultuk, hogy ilyenkor az ember megérdemel egy fergeteges felezőbulit, mi is így teszünk gyermekem apjával. De az egyetemistákkal ellentétben mi nem fogunk a sárga földig lerészegedni és hajnalig megbotránkoztató módon bulizni. Inkább megfogadtam Ally tanácsát és engedtem párom kérésének és elutazunk egy kicsit kikapcsolódni.

Költséghatékony módon kombináljuk a munkát és a kikapcsolódást: kedvesem dolgozik és én pihenek :))) Na jó, ő is csak két hétvégén fog dolgozni Belgiumban, mert a köztes időben együtt kapcsolódunk ki Párizsban. De én Brüsszelben sem fogok unatkozni, egy kedves ottani rokonom már úgyis aggódott, hogy nem láthatja élőben a gömbölyű mivoltomat :)

Indulás jövő pénteken, ezúton írásban megígérem, hogy majd beszámolok.

Amennyire gyatra volt az utóbbi pár hét, annyira jól telnek a héten a napok. Biztos sokat számít a sok napsütés, meg hogy nem vagyok bent késő estig az irobában. Persze lenne mit csináljak, de mivel voltak esti programjaim ezért úgy döntöttem, hogy a fenének túlórázom ennyit - most nincs semmi halaszthatlan (amit eddig nem írtam meg több hétig várhat még pár napot).

Így kedden voltam nagyon vicces filmbemutatón. Independent fimmakers... mi az magyarul? Lusta vagyok fordítani. Szóval egy ismerősöm (a magyar származázú lábdoki) rakott a filmbe pénzt, mert a felesége játszott benne (nem volt élete alakítása). Bang.com volt a film címe. Én nem, nem pornó volt. Viszont rossz film volt nagyon, amerikai komolytalan humorral. A főszereplő fiú mondjuk nagyon jól nézett ki ezért szívesen végig néztem.

Utána volt egy másik film, ami egy brit bokszolóról szólt. Az kicsit jobb volt, de mondjuk ha már rövid film volt, akkor még vághattak volna belőle kicsit.

Tegnap egy borbolt megnyitóján voltam. Egy lány és még páran nyitották, a lányt a tavalyi nyári Hamptons-i út során ismertem meg. Nagyon aranyos, jó fej társaság volt ott, sok kedves emberrel beszéltünk. Finom borokat kóstoltunk, hoztam is haza egy üveggel. Van nekik tokaji, Disznókőtól. Írnom is kell korábbi forgalmazó barátnőnknek, hogy tessék-lássék.  

Szombaton lesz egy új éttermi élmény is. Meg a hétvégén valami jó kis kutyapark.

Ma és holnap meg csúnya munka, de erről talán most ne is beszéljünk.

Lányok, talán mégis megjön a tavasz. Nagyon rám férne. Nem tudom, hogy Ti hogy bírjátok ezt a telet, a hideget és a szürkeséget, de én nagyon-nagyon rosszul. Egyszerűen elfogyott az életenergiám, estére mozdulni sem tudok, a gyerektől kiakadok, férjre dühös vagyok, a lakás úszik, de nagyon, a vasalnivalóból már tornyot építettünk, este már büszke vagyok magamra, ha elmosogatok.

Na jó, nem, mert a hétvégén a lakást már rendbe vágtuk (miután a kicsi lány ágya alá benézve komolyan elszégyeltem magam), de ez nagyon komoly erőfeszítést igényelt... És tudjátok mi a legdurvább? Már nagyon várom/akarom ezt az egész tavasz dolgot, mert komoly megújulásra lenne szükségem, érzem minden porcikámban. Az elmúlt három hétben kb. minden második nap azzal keltem, hogy "Na, akkor most érzem, újra lendületben, ma aztán már igazán kitakarítok-rendet rakok-főzök valami finomat - befejezem a cikkemet-elviszem a gyereket sétálni-tornázom délután-eszem nyers zöldséget". De tényleg, komoly elhatározással keltem és esküszöm, elhittem, hogy így lesz. És nem. Nem így lett. Délre már éreztem, hogy legyőz a fáradtság, délután csak arra bírtam koncentrálni, hogy elaludjanak a gyerekek, este pedig csak a túlélésre játszottam. OK, Picur megint három hétig itthon volt (konkrétan a három hét alatt kettő napot volt bölcsiben) és felváltva aludtak Pöttömmel napközben és éjszaka szoptatok, én tudom és értem, de ez akkor sem mehet így tovább!

Én ezennel eldöntöttem, hogy jön a tavasz. Pont. Picur nem lesz beteg. Pont. Pöttöm elkezdi a hozzátáplálástevést. Pont. Holnap tornázom. Pont. És most megyek és reszelek egy répát magamnak. Felkiátójel!

lányok, hanyagoljuk a blogot, mindenki (including me) szedje össze magát és tessék írni!!!

Tegnap egészen egyedi testdíszt kreàltam magamnak. Teljesen felismerhetően megmaradt egy cumi lenyomata a mellkasomon..... ( rugalmas hordozókendő, belepottyanó cumi, kb 1,5 óra cipelés-ringatàs- üldögélés) 

Ez tényleg vicces, vagy csak 3+1,5 óra alvàs utàn tűnik annak?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a várandósságom eddig úgy alakult, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még kellemetlen mellékhatások el is kerültek,  amiért külön hálás vagyok a sorsnak/genetikának. Persze más kényelmetlenségeket én sem úszok meg, de megnyugtat a tudat, hogy ezzel mások is így vannak.

Aktuálisan megnőtt az étvágyam: folyamatosan tudnék nassolni! És lám, milyen vicces a tudattalan: mindenhol kaját látok! A "gyors szervíz" nekem mind gyrosos, a dm nekem újabban kefírt is kínál (kefe). De a csúcs tegnap a kávéautomata volt, mely örömömre a répatortát is kiírta a kínálatba. Sajnos csak a pohártartó volt :-)

Köszönöm, hogy elolvasták a dolgozatomat és részletes kritikát írtak róla, tényleg, tök jó fejek voltak, igazán nem kellett volna. Én elismerem, hogy sokkal jobban ismerik a témát és sokkal jobban tudnak tudományos munkát írni és mindenben igazuk van, és ígérem, hogy ezentúl jó leszek, csak légyszi-légyszi engedjenek már utamra és adják meg azt a nyamvadt doktorit, mert már rohadt sokat szenvedtem érte. Esküszöm, hogy ezentúl koherensebb lesz a módszertani megközelítésem, meg fókuszáltabb hipotéziseket írok a mandátumalmozás témakörében,  igazán. Sőt, ha gondolják ezentúl soha nem írok egy büdös szót sem ebben a témakörben! Komolyan, én mindent elfogadok/megértek/megfogadok, mind a hat oldalnyi kritikát, de most képtelen vagyok ezt hasonlóan részletesen és szépen megírni, röpke hat oldalban. Igazuk van – ennyi nem elég?

Nem? Jó, mert különben sincs igazuk, maguk csak okoskodnak itt nekem, mert mást kritizálni azt ám könnyű, olvastam én a doktorijukat, na, nem tudom mire fel ez a nagy mellény. Meg egyáltalán mi az, hogy a harmadik fejezet negyedik pontját, a második fejezet hatodik pontja elé raknák, basszus, ez most kinek a doktorija?? Az enyém és szerintem ott van jól, ahol van! Mert megpróbálhatom én „szélesebb kontextusban értelmezni a problémát”, miközben „letisztultabb elméleti keretet alkotok” – csak éppen ez úgy hülyeség, ahogy van, ugyanis ez a két elvárás ellentmond egymásnak...

Persze-persze tudom én, hogy ez itt most szerep, és maguk most A Bírálók, én meg A Védő és ezért maguknak bírálni kell, nekem meg védeni... Csak most én éppen nem tudok. Se védeni, se választ írni, se semmit, mert a nagyobbik gyerekem 11-ig szórakoztatott, a kisebbik meg most fog kelni enni és ugyan tudom, hogy itt most nem szülő szerepben vagyok, és ilyenkor, ha dolgozom, félre kellene raknom a családi gondokat, ami tök jó is lenne, csak ezt valahogy meg kellene értetni a négyhónapossal is, hogy akkor ő most félre van rakva és inkább legyen csak reggel éhes. Ha ezt megértetik vele, akkor esküszöm, írok valami értelmes választ maguknak is. De addig esélytelen....

Ja, egyébként 27-én lesz a védésem, majd tessék rám gondolni, meg drukkolni, persze tudom, hogy átengednek, de akkor is, itt most egy nagy fordulópont jön, én két éve ezt a művet írom és akkor most még meg is védem és akkor vége, mehet a fiókba, én meg ha minden jól megy PHD Mommy leszek. És akkor mi lesz? Na, ez az, ezt még majd fel kell dolgoznom, hogy semmi, de majd egyszer biztosan azt fogom gondolni, hogy megérte. Majd egyszer, ha már kialudtam magam....

Kiskutyám nagyon szereti a szennyesemet. Használt zoknik a kedvencei, de találtam már bugyit is a nappali közepén.

Kedden reggel arra ébredtem, hogy egy használati tárgy van az ágyam mellett amit én már egy jó ideje nem használtam. És körülötte az óvszeresdoboz és tartalma szétszórva. Szóval szétszedte az ágy melletti dugi doboz tartalmát. A gyereket a biztonságos szex híve.

Akkor viszont tényleg felnevettem amikor este folyamatos rezgés jött az ágy alól...az a bizonyos lila használati tárgyat  újra megtalálta és ahogy vitte be is kapcsolta... 

Azért ezt nehezebb lenne gyorsan eldugni mint egy zoknit, bugyit...  

Az ember a házasságban sokkal jobban egyedül marad bizonyos problémákkal - sokszor olyanokkal, amiket ráadásul ketten teremtettek.

Ez nem panasz, csak ténymegállapítás.