Illetve nagyon úgy néz ki, hogy én integetek Amerikának búcsút január elején. Legrosszabb évszakban költözöm haza, szürkeség, hideg, latyak, szürkeség, szürkeség... de kit érdekel mindez, amikor a barátaim mosolya fog várni. Ugye?

Hát nagyon úgy néz ki, hogy most már nincs visszaút és el tudom mondani nektek, hogy nagy lépésre szántam el magam (nem facebook publikus azért még). Az itteni főnök kapott egy új munkát a legnagyobb főnöknél, ott fent a várban. És hívott menjek vele. Mivel olyan a munka, amit kerestem, a főnökömet ismerem és csak kölcsön adnak oda, ezért nem tudtam nemet mondani.  

Persze ez azt is jelenti, hogy el kell szakadni New York-tól, ami nem egyszerű. Erről irodalmi művek is születnek (tényleg, konkrétan van egy könyvem, ami csak ilyen történetekkel van tele). Én már egy jó ideje kűzdök azzal, hogy mi lesz akkor, ha ez a döntés megszületik. Meg azt is elég nehezen viseltem, hogy nem tudtam, hogy meddig vagyok itt és mindent átmenetnek éltem meg. És akkor most egyik napról a másikra döntenem kellett és bakker döntöttem. Majd üres tekintettel bámultam a monitort fél óráig. Majd felmentem a lakásba és sírtam. Majd megnyugodtan és elkezdtem rendszerezetten rendbetenni a lakásom, átpakolni, selejtezni (és vásárolni) 

Most úgy vagyok, hogy kis dobozba elzártam az agyamba, hogy megyek. És csak élvezem, hogy itt vagyok, de nem vagyok szomorú. Komoly to do listám van. Sorra kell járjam a kedvenc helyeimet, illetve gyorsan meg kell csináljam azt amire eddig nem volt időm (pl. korcsolyázni a Rockefeller előtt, esetleg meghalltagni Woody Allent ahogy játszik). December 10-tól kicsit pakolok, de mellette NAPKÖZBEN jógára fogok járni, meg múzeumokba és sétálni fogok a hideg télben, karácsony előtt, mert akkor olyan jó hangulat van. És persze sok időt töltök az itteni barátokkal.

De közben már otthon vagyok agyban. Lakást rendezek be, kocsit veszek, kutya parkot fedezek fel, unokaöcsikkel játszom, szülőkkel vasárnapi ebédelek, veletek random pillanatokban beszélgetek, utazom Európában, borozgatok a 400-ban új helyeken és új emberekkel ismerekedem. Egy új élet, egy új világ és egy új én. Kit érdekel, hogy szürkeség lesz és eső? Két-három hónap és itt a tavasz.