Köszönöm, hogy elolvasták a dolgozatomat és részletes kritikát írtak róla, tényleg, tök jó fejek voltak, igazán nem kellett volna. Én elismerem, hogy sokkal jobban ismerik a témát és sokkal jobban tudnak tudományos munkát írni és mindenben igazuk van, és ígérem, hogy ezentúl jó leszek, csak légyszi-légyszi engedjenek már utamra és adják meg azt a nyamvadt doktorit, mert már rohadt sokat szenvedtem érte. Esküszöm, hogy ezentúl koherensebb lesz a módszertani megközelítésem, meg fókuszáltabb hipotéziseket írok a mandátumalmozás témakörében,  igazán. Sőt, ha gondolják ezentúl soha nem írok egy büdös szót sem ebben a témakörben! Komolyan, én mindent elfogadok/megértek/megfogadok, mind a hat oldalnyi kritikát, de most képtelen vagyok ezt hasonlóan részletesen és szépen megírni, röpke hat oldalban. Igazuk van – ennyi nem elég?

Nem? Jó, mert különben sincs igazuk, maguk csak okoskodnak itt nekem, mert mást kritizálni azt ám könnyű, olvastam én a doktorijukat, na, nem tudom mire fel ez a nagy mellény. Meg egyáltalán mi az, hogy a harmadik fejezet negyedik pontját, a második fejezet hatodik pontja elé raknák, basszus, ez most kinek a doktorija?? Az enyém és szerintem ott van jól, ahol van! Mert megpróbálhatom én „szélesebb kontextusban értelmezni a problémát”, miközben „letisztultabb elméleti keretet alkotok” – csak éppen ez úgy hülyeség, ahogy van, ugyanis ez a két elvárás ellentmond egymásnak...

Persze-persze tudom én, hogy ez itt most szerep, és maguk most A Bírálók, én meg A Védő és ezért maguknak bírálni kell, nekem meg védeni... Csak most én éppen nem tudok. Se védeni, se választ írni, se semmit, mert a nagyobbik gyerekem 11-ig szórakoztatott, a kisebbik meg most fog kelni enni és ugyan tudom, hogy itt most nem szülő szerepben vagyok, és ilyenkor, ha dolgozom, félre kellene raknom a családi gondokat, ami tök jó is lenne, csak ezt valahogy meg kellene értetni a négyhónapossal is, hogy akkor ő most félre van rakva és inkább legyen csak reggel éhes. Ha ezt megértetik vele, akkor esküszöm, írok valami értelmes választ maguknak is. De addig esélytelen....

Ja, egyébként 27-én lesz a védésem, majd tessék rám gondolni, meg drukkolni, persze tudom, hogy átengednek, de akkor is, itt most egy nagy fordulópont jön, én két éve ezt a művet írom és akkor most még meg is védem és akkor vége, mehet a fiókba, én meg ha minden jól megy PHD Mommy leszek. És akkor mi lesz? Na, ez az, ezt még majd fel kell dolgoznom, hogy semmi, de majd egyszer biztosan azt fogom gondolni, hogy megérte. Majd egyszer, ha már kialudtam magam....