Most már végre túl vagyok ezen a néhány héten, úgyhogy boldogan jelenthetem, hogy remélhetőleg én is (mi is:) csatlakozom/zunk majd a sárkány-gyerek kommandóhoz, előreláthatóan december elején:) Hétfőn már teljes 5 centire nőttünk, sőt mivel már kezdjük megszokni a közönséget, örömünkben ugrottunk is egy nagyot az UH vizsgálat alatt:) És csakhogy ne unatkozzunk, még mindig nem tudjuk, hogy a világ melyik felén szeretnénk meglátni a hideg avagy izzasztóan meleg külvilágot, de azért remélem egy hónapon belül kiderül majd ez is.

Nagy mákomra én csak az émelygést tapasztaltam meg eddig - bár azért ázsia illatai erősen betettek. Még most is szájon át lélegezve mászkálok az utcai kajáldák környékén, meg úgy általában:) És hát nagy érdeklődéssel várom, hogy mi lesz velem, ha mégis itt maradunk és a 35 fokban izzadva cipelhetem a Picurkát az utolsó hónapokban. Szerencsére van egészségbiztosításunk, így mindenféle költség-meggondolás nélkül kiválaszthattam a legdrágább/legmodernebb kórházat (gyakorlatilag egy hotel némi orvosi felszereléssel:). Plussz körbenéztem az online fórumokon, és az ott ajánlott dokik közül kiválasztottam az egyik favoritot. Hááát ha nekem egy éve valaki azt mondja, hogy nagy valószínűséggel egy kínai dokinál fogok majd szülni, nem biztos, hogy elhiszem. Egyébként a fórumozóknak igazuk volt, nagyon aranyos és kedves a pali, és minden plussz viszgálatot hajlandó a kedvemért elvégezni. Bár meglehetősen csodálkozott, hogy mi ott Magyarországon miért szeretjük ennyire a vérvizsgálatokat, hogy négy is van belőle...:)

Egyébként meg azthiszem hivatalosan átléptem a második harmadba, mert konkrétan csillapíthatatlan az étvágyam, egyszerűen úgy érzem, hogy nem bírok jóllakni:) Ja és a másik érdekes mellékhatása ennek a Picinkének, hogy gyakorlatilag (Lajosom legnagyobb bánatára) elvesztettem minden érdeklődésem az idegen kultúrák, tengerpartok, emberek és tájak iránt. Még azért amíg lehet, megyek vele, de tök komolyan mondom, egyedül Budapestre és a Balatonra vagyok kíváncsi, per pillanat minden más hidegen hagy. (Ami tök furi:) Ja és persze, hogy szép legyen a történet, többet rá se bírok nézni a helyi avagy kínai kajára, a szójaszósztól-risztől-sült tésztától permanensen kiver a víz, úgyhogy marad a magyar esetleg európai (na jó olasz) konyha és slusssz.... Egyik mélyponton konkrétan a tojásleves segített át - azóta is azon rötyögök magamban, hogy életem első tojáslevesét illetve rántott csirkecombját pont Ázsiában kell elkészítenem a 32. emeleten... Ne mondja nekem senki, hogy az sorsnak nincs humorérzéke:))))

Valamikor augusztus elején azért még mindnképpen hazajövünk - vagy véglegesen, vagy csak látogatóba. Egyelőre szerencsére rendben vagyunk, így engedélyezik a hosszabb repülést, vigyázunk, hogy ez így is maradjon:))))