Lisa, ha ma csuklottál, akkor az miattam volt. A legutóbb tanúsított szkepticizmusom ellenére ma volt alkalmam éles konfliktus-szituban kipróbálni a pozitív hozzáállást és zseniálisan működött. Elértem, amit szerettem volna a tanulmányi osztály és két oktató ellenében, azzal a taktikával, hogy teljesen tudatosan minden alkalommal, amikor kiakadhattam volna, háboroghattam volna, megsértődhettem volna, stb., mert folyton érdektelenségbe, türelmetlenségbe, ingerültségbe és értetlenségbe ütköztem, ahelyett, hogy beszálltam volna a „játékba” tudatosan lenyomtam a zsigeri reakciót (pedig néha naggyon nagy volt a kísértés :-)) és arra gondoltam, hogy márpedig én akkor is nyugodt, pozitív és konstruktív maradok. Nagyon érdekes volt, ami történt: egy ideig mindenki lepattintott, (szerintem senki nem vett komolyan, mert nem voltam elég agresszív) aztán egyszer csak megnyíltak az ajtók... A nap végi egyenleg pedig: elértem amit szerettem volna, sokkal jobban érzem magam, mintha az egész napot végig veszekedtem meg bosszankodtam volna és még elismerést is kaptam. Persze nehéz így elmondani, a lényeg: működött! :-)

Ja és mindezek után a könyvesboltban teljesen véletlenül a kezembe került Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete - flow a mindennapokban című könyve is... Lehet, hogy ez csak a kezdet?!? :-)))))

(A pénztáros fiú pedig látványosan elnyomott egy mosolyt, amikor a pénztárnál letettem a pultra ezt... és a Micimackót.)