Egy ideje én voltam (szigorúan múlt időben) a negatív pólus, ideje javítani az átlagon: a hétvége jobban nem is sikerülhetett volna!

Ez a hely olyan volt, mint egy álom. Makulátlan tisztaság, puha törölközők, szélharangok, illatos füstölők, csobogók, pezsgőfürdők, kültéri termálmedencék, víz alatti zene, hihetetlen finom kaják (fogyni nem fogytam, az biztos), fürdőköpenyes kávézó... Mindez úgy, hogy szokás szerint fogalmam sem volt, hova megyünk. N.ajándékba kaptuk a „beutalót” és úgy gondoltuk felhasználásával jelképesen (és mindenhogyan) lezárjuk ezt a vacak időszakot ami a n.úttal vette kezdetét és azóta kitartóan kitartott. Sokat gondolkoztunk, hogy vigyük-e a kicsit, de önzők voltunk és jól tettük: a hely bababarátnak nem volt mondható, viszont mamabarátnak/papabarátnak annál inkább. Én ilyen hosszú ideig talán még sosem csináltam semmit. Akarommondani nagyon is szigorú napirendünk volt: pezsgőfürdő, kültéri medence, szauna, szundi, kávé, pezsgőfürdő, stb. :-))) Kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz, én lepődtem meg a legjobban, mennyire élveztem. Az első nap (du. 4 körül értünk oda) még volt bennem némi „na jó, de mit lehet itt csinálni?!?” típusú konfliktus, aztán meglehetősen gyorsan belassultam a helyhez és onnantól kezdve csak élveztem a maximális kényeztetést. Jó volt, na. Jelentem, kisimultam.