Most már tényleg nincsen visszaút: ha az ember összehívja kb. 50 rokonát és barátját egy búcsúbulira, akkor menni kell! Amúgy minden jel erre utal, hiszen a hivatalos papírok csak elkészültek időben, lassan a bőröndöket is elő kell venni és költöző barátnőnkkel már rég lehetetlen időpontot egyeztetni egy össznépi találkára, mivel saját bevallása szerint betelt a táncrendje.

Ahogy azt egy jó búcsúbulin illik, az egybegyűltek szórakoztatására a szervezők programmal is készültek. Összegyűltünk az est helyszínéül szolgáló "Garzon" nappalijában és jókat derültünk a levetített fényképeken. Világjáró barátnőnket láthattuk családi körben nyakigláb tiniként, később dizőzként, barátai társaságában, buli előtt, buli közben és buli után. A fotó válogatást készítők jól megragadták barátnőnk valódi énjét, aki nem egyszer felkiáltott: "Anya, te ezt most nem látod!"

Átadásra került 100 db az alkalomhoz illő dizájnú képeslap is, melyet az egybegyűltek felcímezhettek. Így világjárónknak már nincs mentsége, hogy nem tudott írni, mivel nem tudja a címünket! Annak ellenére, hogy a blog szerzői nem tudtak mindannyian jelen lenni a bulin, mi is várjuk ám a levelezőlapokat!

Az ünnepelt külön az alkalomra készült Mac sminkjét az est következő produkciója tette csak igazán próbára. A konferanszié beváltotta egy régi ígéretét és előadta Frank Sinatra New York New York című számát. Nos, bár el akarta kerülni az érzelgős jeleneteket, díszvendégünk szeme itt már nem maradt száraz...

De ne feledjük, hogy e nemes összejövetelnek más apropója is volt, mégpedig relokáló barátnőnk születésnapja. Természetesen nem maradtunk torta nélkül, mely nem is lehetett volna találóbb.

Még egyszer: Boldog születésnapot!!!