Pár napja Babekkel összefutottunk a városban egy ad hoc ebédre, amit megspékeltünk egy kis játszótérrel. Újdonsült anyukaként fehér magassarkúban, fehér SZOKNYÁBAN, hasig kivágott piros felsőben indultam neki a nagy útnak. Aztán a játszótéren rájöttem, hogy ez a szerkó nem volt túl jó választás. A cipőm a homokkal nem kompatibilis, a szoknyában még a padra sem volt ajánlott leülni (kosz), és mivel a tipegő csemeték előszeretettel ismerkednek a földtől fél méterre, állandóan le kell hajolni (kivágott ruha). Vagyis, amikor egy apuka a kisfiával megcsodálta Babucit, lehajolás után az egyik kezemmel a dekoltázsomat takartam el, a másikkal a szoknyámat húzkodtam lefelé hátul, a nem létező harmadikkal pedig a gyerek ruháját próbáltam igazgatni, hogy a 30 fokban a SAPKÁJÁBÓL kilásson. Aztán mikor hazajöttem rájöttem, hogy miért is vagyok én kezdő anyuka, és másodjára hogyan is csinálnám mindezt.... Szegény apukára alig tudtam figyelni, hogy mit is magyaráz. Folyamatosan Babuci ruháját próbáltam helyre hozni, és magamban a felmenőimmel együtt sorolni azt a sok tanulságot amit az itt eltöltött 10 perc alatt tanultam.  De miután a gyereke megpróbálta párszor kinyomni a gyerekem szemét, arrébb álltak... HUH.