Bográccsal, Allyvel és Billyvel (!) közösen, valamint egy kissé távolabbról S.Pötyiékkel ma ismét tettünk a karácsonyi ráhangolódás érdekében: megnéztük a Diótörőt. Végiglapoztuk a mesekönyvet a gonosz Egérkirályról és a táncoló játékokról, elégedetten nyugtáztuk, hogy a Diótörő a kis Marika törődését azzal hálálta meg, hogy Mária hercegnőként a tenyerén hordozta (szó szerint is).

Az esti előadás ellenére a nézők átlagéletkora szignifikánsan alacsonyabb volt az általam látogatott más előadásokéhoz képest, volt aki támogatás képpen a plüss mackóját is elhozta magával. Ez a közönség üdítően őszintébb is volt a szokásosnál: hol gyermeki sikollyal reagált a játékágyú eldördülésére, hol teli szájjal hangosan beleásított a padödőbe :)

Nekem nem maradt el most sem a libabőr hatás, a hópelyhek táncától mindig meghatódom.

Jó hír azoknak, akik kedvet kaptak a baletthoz: februárban játsszák A bajadért, amit mindenkinek bátran ajánlok (kezdőknek is!).