Ma nagyon megsajnáltam magam, biztos azért, mert tegnap a játszótéren klasszik "mami módon" megfáztam: ugyanis a gyerekeknek vittem vékony pulóvert, vastag pulóvert, kendőt és vékony kis sapkát, amiket szépen fel is adtam rájuk, ahogy hűvösödött az idő, én viszont ott maradtam egy szál rövidujjuban és lám, lám meg is fáztam. Szóval ma jó náthásan, fejfájósan és rosszkedvűen ébredtem és arra gondoltam, hogy igazból nincs kedvem semmihez. Aztán rájöttem, hogy de, lenne kedvem egy csomó mindenhez, csak egyik tevékenységben sem kapnának szerepet se a lányok, se a házimunka, sőt még a férjem sem. Mert mit szeretnék csinálni? Hát, például szeretném megnézni a fényképezőgépen tárolt képeket és átválogatni őket. Ne adj isten, kiválasztani az elmúlt egy (két?) év terméséből, amit elő szeretnék hívatni, hogy folytathassam a fényképalbumunkat. Vagy szeretnék egy cukkini carbonara-t főzni, de úgy, hogy közben senki sem tör az életemre (Pöttöm ugyanis hajlamos kiskocsikat pakolni közvetlenül a hátam mögé főzés közben...) és senki sem veszi ki a kezemből a fakanalat/sózza meg az ételt/érdeklődi meg, hogy miért ebben a lábosban csinálom (nem, itt nem a gyerekre célzok..). Vagy szeretnék egy kicsit tévét nézni, mondjuk olyan sorozatokat, amiket már több hete/hónapja/éve kinéztem magamnak: Downtown Abbey, Társasjáték, Mr. Selfridges, Mad Men, Terápia... és még sorolhatnám. Leülnék a nappaliban, odakészítenék magamnak egy teát, bekapcsolnám a tévét és várnám, hogy jobban legyek vagy legalábbis elaludjak egy részen... Hű, de jó lenne!
Komolyan, az elmúlt egy évben semmilyen sorozatot nem néztem - vagyis nem igaz, a múlt héten lázadtam és elővettem az Ally McBealt és megnéztem négy vagy öt részt belőle! - de előtte és azóta sem. A fent említett sorozatok közül a Downtown Abbeyből láttam másfél évadot, a Mad Menből meg egyet. A többiből meg semmit. A fényképekről, meg a cukkiniről már ne is beszéljünk.
Ráadásul elvleg még nem is panaszkodhatok, mert ez a félév messze nyugodtabb mint az első volt, hetente csak kb. két este dolgozom, néha már mozogni is eljutok (heti egyszer úszom) és az elmúlt egy hónapban kétszer is volt randim a férjemmel, sőt csütörtökön újra megyünk Rufus Wainwright koncentre. Ja és ma délután három órán keresztül egyedül voltam itthon, mert a betegségre hivatkozva (jogosan) lemondtam az ebédet a haverjainkkal, így Gergő egyedül vitte el a lányokat. De persze ahelyett, hogy sorozatot néztem volna, gyorsan rendet raktam a gyerekszobában (hiszen, ha itthon vannak, akkor azt nem lehet).
Szóval, mégcsak bezárva/kimerülve/elásva sem vagyok, tényleg, egész normális életet élek. Olyan klasszik anyuka életet. Amiből most egy kicsit elegem van...
Utolsó kommentek