Nyuszifülnek általában a Bóbítából olvasok fel este. Egyrészt azért esett erre a könyvre a választásom, mert klasszikus, másrészt pedig mert rövid versek vannak benne, így kb 3-4 verset tudok elmesélni, míg megiszogatja a tejét.

Mivel fektetésnél általában már én is kimerült vagyok, így előfordul, hogy nem nagyon figyelek oda arra, hogy mit is olvasok. Tegnap azonban az egyik versike - Túl, túl, messze túl - megragadta a fantáziámat. Az első versszak nem is olyan izgi, azonban a második!! :

Túl, túl, messze túl

Mi van az ibolyán messze túl

Hej, az ibolyán messze túl

Jancsi mosogat, Kati az úr!

Nem tartom magam harcos feministának, de azért ezúton is üzenem kedves Sándor, hogy nem szép dolog a gyermekekbe már kiskortól belenevelni, hogy az, hogy Jancsi házimunkát végez, és Kati beleszól az élet nagy kérdéseibe, az még az ibolyán is messzebb van (gondolom ez a fényév virágnyelven). 

De, ha már ilyen szépen elkalandozott a gondolatom, akkor íme Zelk Zoltán Este jó, este jó... c. versének kezdősorai:

Este jó, este jó,

este mégis jó,

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.

Arról miért nem ír senki, hogy anya elment jógázni/csajpartira, apa békésen együttjátszik a gyermekekkel - együtt lenni jó???? :-)