Képzeljétek, szombaton volt szerencsém (vagy nem szerencsém:)) kedves volt osztálytársakkal tölteni egy estét egy szülinapi parti keretében:)).... Gyerekek! Megállt az idő!!! Mit megállt, visszapörgött 8 évet minimum. Van aki semmit (na jó a kopaszodást nem nézve:)), szinte semmit nem változott! Hihetetlen! Egyébként annyira nehéz volt elhinnem, hogy csak fél 4re értem haza.:) Volt már ilyen élményetek? Döbbenet!!
már
29
Megállt az idő
| Szerző:
manka.
| 11:05 pm
5
hozzászólás Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://euroatlantikapcsolat.blog.hu/api/trackback/id/tr441879536
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
S.Pötyi 2010.03.30. 13:28:42
Szerintem ez természetes. Mi nem változunk semmit:), merjen csak valaki mást mondani.
Mi a fenéért kennénk magunkra azt a sok krémet:)
Mi a fenéért kennénk magunkra azt a sok krémet:)
Grand Plié 2010.03.30. 16:23:01
Én remélem, hogy sokat változtam... Elég gázos kamasz voltam, még az egyetemen sem kupálódtam ki teljesen :)
Alíg vág ide, de tegnap nekem egy zavarbaejtő találkozásom volt a múlttal egy volt csoporttársam képében, akit kb. 5 éve nem láttam. A metró már lassított az állomásba, amikor kiszúrt és megörült nekem. Ez hangzott el, nagyjából szó szerint:
ő: - Ááá, helló!
én: - Szia! Ó, le kell szállnom, megyek dolgozni.
ő: - De kár. És, összeházasodtatok?
én: - Úgy érted mi?! /Tudom, nagyon hülye kérdés volt részemről, de megdöbbentett, hogy pont ezt kérdezi, amikor kb. 1.5 kérdésre volt idő!/
ő: - Igen.
én: - Nem, több, mint 2 éve szakítottunk. De ti igen, ugye?
ő (iszonyúan zavarban): - Juj, ne haragudj, nagyon sajnálom! Igen, mi igen.
én: - Akkor szia!
ő: - Szia!
Tök ciki volt neki! Lehet, hogy írnom kéne neki, hogy nyugi, azért jól vagyok :)
Alíg vág ide, de tegnap nekem egy zavarbaejtő találkozásom volt a múlttal egy volt csoporttársam képében, akit kb. 5 éve nem láttam. A metró már lassított az állomásba, amikor kiszúrt és megörült nekem. Ez hangzott el, nagyjából szó szerint:
ő: - Ááá, helló!
én: - Szia! Ó, le kell szállnom, megyek dolgozni.
ő: - De kár. És, összeházasodtatok?
én: - Úgy érted mi?! /Tudom, nagyon hülye kérdés volt részemről, de megdöbbentett, hogy pont ezt kérdezi, amikor kb. 1.5 kérdésre volt idő!/
ő: - Igen.
én: - Nem, több, mint 2 éve szakítottunk. De ti igen, ugye?
ő (iszonyúan zavarban): - Juj, ne haragudj, nagyon sajnálom! Igen, mi igen.
én: - Akkor szia!
ő: - Szia!
Tök ciki volt neki! Lehet, hogy írnom kéne neki, hogy nyugi, azért jól vagyok :)
Babek 2010.03.30. 16:24:44
@Grand Plié: azért ez nem semmi! Valami olyasmit kellett volna válaszolnod, hogyn "Nem, én szerencsére megúsztam. És Te?"
Mr Big fan 2010.03.30. 18:21:48
@Grand Plié: szerintem nem kell neki írni... máskor majd óvatosabb lesz... nekem is ez a taktikám azokkal akik korábban terhesnek néztek... bunkók, legyenek kicsit tapintatosabbak... és igen, te megúsztad :-), ahogy én is!
S.Pötyi 2010.03.31. 09:58:27
utólag nekem is mindig tök frappáns válaszok jutnak eszembe egy-egy helyzetre... Pl. amikor megkérdezte az üzemorvos, hogy mikor akarok már szülni, mert ugye a korom miatt már nagyon kéne, én csak mentegetőztem. De lehet máskor elmondom neki az igazat, hogy leszbikus vagyok...
Utolsó kommentek