Villámlátogatásra megyek Albionba, de nem vagyok hajlandó hazajönni, amíg nem ettem egy igazi fish & chipset. Lehetőleg az utcán lófrálva, újságpapírból csipegetve :) Utoljára gimnazistaként ettem, de tavaly nyár óta vágyom erre a kajára, édesapám írországi élménybeszámolója óta. Ráadásul nemrég a River Cottage-es fickó is sörbundás fish & chipset készített, csorgott a nyálam a TV előtt ...

Aztán lehet, hogy úgy járok, mint a vattacukorral: amikor már vagy 10 éve nem ettem, nagyon megkívántam, mert úgy emlékeztem, pompás étek. Nos, hatalmasat csalódtam. Úgy tűnik, az idő megszépíti a gasztro-emlékeket is.

Apropó, a Lidlben retró hetek vannak: gyermekkorunk és még korábbi édességeket kínálnak. Ha nem lettem volna egyedül, biztos hangosan ujjongtam volna és ujjal mutogattam volna, hogy "Jééééé, emlékszel még erre?!!!" Dianás cukor, macskanyelv és az a pici tábla csoki, egy-egy vár fotójával a csomagoláson. De a nyertes a téli fagyi volt, régi kedvencem befigyelt a kosaramba. Az ízben nem csalódtam, de mintha az ostya ropogósabb lett volna anno és tényleg ilyen miniatűr volt régen is?!

Megéheztem.