Na, hol is hagytuk abba a telenovellát? Gyuri moziba hívott 2 hete, de nem nagyon ágált az ellen, hogy helyette inkább hozzám jöjjön vacsorára és dvd-zni. Pasifogó lasasgnet már majdnem betoltam a sütőbe, amikor telefonált, hogy késik. Gondolom magamban, kezdésnek szép! Amikor megérkezett üdvözlésképpen átadta az üveg bort (kitűnő választás: Frittmann Kékfrankos rosé) és az édességet (úriember :) ), ám az entré-ján némiképp rontottak kísérő szavai: "Virágot csak azért nem hoztam, mert akkor még jobban elkéstem volna" (nem úriember :( ). Kiderült, hogy mielőtt hozzám jött még gyorsan beugrott egy sportboltba futócipőt venni. Ebben az üzletben nemcsak belebújsz a cipőbe és lépegetsz benne egy párat, hanem felküldenek egy futópadra és tudományosan állapítják meg, hogy melyik modell számodra az optimális. Mire végigpróbálta (és futotta) a szortimentet úgy leizzadt, hogy be kellett iktatnia még egy pit stopot magánál...

 

A vacsora nagyon kellemesen zajlott, sikeresen bemutattam a házitündér/társalkodó hölgy énemet. Az mindig jó jel, ha evés közben kihűl az étel, mert annyit beszélünk. Majd irány a kanapé, mégiscsak filmet nézni jöttünk össze, vagy mi ;) Fészkelődés, borozgatás, egyre mélyebbre és összébb csúszás a kanapén, persze, nyugodtan rakd fel a lábadat, vegyél még egy párnát - miért nem fogja már meg a kezemet?!!! Én elkezdek pihegni, hogy jaj, de melegem van, látványosan lehámozok magamról egy réteget (naná, hogy jól feltekertem előzőleg a fűtést!). Pár perccel később az első reakció: bonyolult ez a film, Gyuri beismeri, hogy nem nagyon tud rá koncentrálni... Helyes, alakul a dolog!

 

A filmet csak végigszenvedtük valahogy explicit kontakt nélkül, a végén jobb híján mondtam, szívjunk el egy cigit. Erre Gyuri összeszedte a bátorságát és bevallotta, hogy ő igazából most leginkább engem átölelni szeretne... A többit a fantáziátokra bízom, de nem panaszkodhatok ;)

 

Azóta kiderült, hogy Gyuri nagyon elfoglalt ember, be kell érnem heti 1-2 találkával. Ez még rendben is lenne, de, hogy eközben nem jelentkezik, az már fura. Kommunikációs zavarunkat tegnap azzal próbálta feloldani, hogy egy hónapra előre megküldte a programját és megüzente, hogy szívesen venné, ha bele tudnám magam préselni szoros napirendjébe. Hmmm, majd szólok a titkárnőmnek, hogy egyeztessen időpontot az asszisztensével... Úgyhogy csajok, foglalkozzatok velem!!!

 

Meg vannak érdekes, számomra szokatlan reakciói. Ha egy pasinak felajánlom, hogy válasszon nálam saját fogkefét, akkor általában repesnek az örömtől. Gyuri ezt letudta egy vállrándítással: nem kell, hozza ő a sajátját (amit utána el is visz magával). Pedig nem tervezem a közös jövőt, nem nyomulok, nem rendelek magamnak beépített szekrényt a lakásába, stb. Minden esetre próbaidős a pasi, nem fenékig tejfel a dolog (ld érzelmi hullámvasút). Nem értem, hogy bizonyos, másnál már bevált női fortélyaim őt miért hagyják látszólag hidegen és nyílvánosságban miért feszült mellettem. Így leírva a dolgokat, szándékai elég egyértelműnek tűnnek, de ő nem tűnik annak a típusnak, aki csak kihasználja a nőket.

 

Szóval még alaposan tesztelnem kell az általános kompatibilitásunkat.