Hétfő utazónap lett volna, de még szerencse, hogy megjelentem reggel az alsóbb szinten, mert a Szikla úgy döntött, hogy a tiszteletemre megbeszélést tart... Érdekes volt... Hatalmi harcok között kell majd lavíroznom azt hiszem.

Viszont hétfőn már lett szép kék nyakbaakasztóm. Még a fotón is normálisan nézek ki, nem úgy, mint az új otthoni jogosítványomon... Ezzel nem csak munkába engednek be, hanem a város több helyére is, pl. múzuemokba komoly kedvezmény jár. Sajnos a boltokba nem nyújt kedvezményt. :-( Szóval hétfőn padtárs megmutatta, hogy mi hol van. Tényleg nagyon lelkiismeretesen. Nem mondom, hogy ezek után most mindent megtalálnék, de tegnap amikor egyedül kellett órára menjek, akkor elsőre megtaláltam a termet. :-) Mondjuk nem volt nehéz, mert a Bécsi kávézó névre hallgató intézmény mellett volt (itt jelzem, hogy sajnos, vagy nem sajnos semmilyen bécsi zacher torta vagy ilyesmi nem lelhető benne...)

Igazából tegnap láttam, hogy milyen lesz itt az élet. Reggel regionális társainkkal egyeztető a napi kérdésekről. A huszadik emeleten, ahonnan nagyon jól látható a Chrysler épület gyönyörű csúcsa. Azonnal három ilyenen is részt kellett vegyek, változó, testhezálló témában, mint a cyberspace biztonsági helyzete (ez most komoly). Majd délután a délelőtti kisszemináriumon megbeszéltekről meghallgattuk a nagyelőadást... Azért kicsit lemeredt az arcom, amikor négykor hallottam, hogy 25-en fognak aznap szóban, egyenként 7 perces kiselőadást tartani a fenntartható fejlődés témakörében. Szerencsére 6-kor, amikor a délutáni órának eredetileg vége van tanár bácsi mondta, hogy a maradék 7 ember majd szerdán folytatja. Tehát ez (is) vár rám ma.  

Értékelést még nem nyújtok, túl korai lenne, sőt elhamarkodott. Még nem biztos, hogy olyan lelkesedéssel tudok az iskoláról beszélni, mint azt tőlem elvárnátok (vagy ha Ti nem is, de én magamtól igen). 

Ma nem tudom délelőtt mi vár rám. Lehet, hogy lesz egyeztető. Ha nem akkor berendezem azt a helyet, ahol majd sokat fogok ülni. Már elterveztem, hogy veszek virágokat is az asztalra, meg több órát a falra, hogy pontosan tudjam, hogy a világ minden táján hány óra van (Klasszikusan: New York, Budapest, Szingapúr). Önmegvalósításba fogok kezdeni ott.

Ja és a legfontosabb. Washingtonba tanuló kolléga, akivel otthon is egy szobában tanultam jön két hét múlva és elvisz vacsorázni a Waldorf-Astoriába. Tudjátok Mr. Bignek ott volt az eljegyzése. Jaj, nem arra gondolok, hogy megkéri a kezem, már házas (mi más lenne :) azért nem a feleségét viszi, mert ő otthon van még). Lesz gálavacsi, magyar-amerikai és arra megyünk. Ugye nektek is az volt az első gondolatotok, mint nekem? Mit veszek fel? Blacktie...Hát ez az... Elvileg van egy fekete estélyim, de az ujjatlan és jelenleg nagyon nem vagyok megelégedve a karjaimmal (sem). Egy szó mint száz hétvégén elmegyek a Macy's-be ruhát nézni. Szóljatok ha van ötletetek, hogy hova menjek.    

És a másik érdekes program ugyanazon a héten: jönnek a Budapest Bár cigányzenészei koncertet adni a vacsi másnapján :-).