Ez egészen biztos. Mármint az, hogy nincs igazam, de mit tegyek, akkor is dühös vagyok. Szóval persze megint a sógornőm, én nem tudom, ez valami ezoterikus kapcsolat, amiben az utálatot kell tanulnom. Tehát tavaly karácsony táján megtudtuk, hogy szeretne valami extra-hűde-kengurut, ami rohadt drága, de neki feltétlenül az kell és csak az a jó. Maczkó azt mondta, hogy úgyis jön a baba, ritkán kapnak ajándékot, vegyük meg nekik Karácsonyra, legyünk jófejek, na. Megvettük, bár tényleg nem szoktunk ennyit költeni egymásra, sógorommal egyeztettem szín és típus ügyben, sógornő meg is lepődött, örült, hú de menő lesz. Aztán nem lett, mert egyszer felvette és a gyereknek nem tetszett. Anyós egy kicsit magyarázta, hogy a gyereknek  is szoknia kell és esetleg próbálja meg, ha nagyobb lesz a baba (kilát belőle, kényelmesebb neki, ilyesmik). A válasz persze-persze.

Nekem úgy tűnt, hogy még most se hordja, felhívtam hát, hogy kipróbálnám Pöttömmel, mert szeretem hordozni és gondoltam, hátha az máshova terhel, kipróbálom. Nagyon zavarba jött, amikor felhívtam, hogy sajnos, nem tudja odaadni, mert nincs nála. Erre megkérdeztem, hogy nem is lesz? A válasz: nem valószínű.

És én ezen felhúztam magam. Mert 1. mondja, azt hogy eladta (én erre tippelek), az övé, azt csinál vele, amit akar és bár nem esik jól, hogy így alakult, de istenem, én is dobtam már ki cipőt, amiről kiderült, hogy bár szép, mégsem bírom hordani. Vagy 2. mondja, hogy nem akarom visszakérni, ha visszadják, szólok és megkapod. De ez a két tőmondatban előadott válasz, amiből még én éreztem magam szarul, hogy ilyenekkel zavarom.. ettől felhúztam magam. És attól is, hogy nincs meg az a szar. Pedig tényleg az övé, de akkor is!!!!!

Anyósnak is említettem pár napja, hogy el fogom kérni, kérdezte elkértem-e, mire elmeséltem a sztorit és persze rögtön kiderült, hogy ezen felhúztam magam. Jött a szokásos Maczkó-család féle megoldás: apósom visszahívott, hogy mi volt pontosan a márka és a típus, megveszi nekem. Persze nem kell, mert van mei-tai hordozóm, amit tök szeretek, csak még kicsi bele a gyerek, de hetek kérdése és jó lesz, ha továbbra is ennyit eszik. De érted, a békesség és boldogság kedvéért ők mindig mindent megpróbálnak megvenni-kifizetni mindenki helyett, még akkor is ha nem értenek egyet vele, ami szerintem tök gáz.

És az is tök gáz, hogy én ennyire felhúzom magam ilyen hülyeségeken, ez is azt jelzi, hogy túl sokat vagyok itthon és a szociális interakcióim 90%-át a család teszi ki, ami kifejezetten rosszat tesz. Bár lehet, hogy tök jót tesz, hogy van kin utálkoznom, legalább van valaki, akin le tudom vezetni az indulataimat... grrrgrrrr