Szóval a faszkivan... már bocsánat a szóhasználatért. Ezt a bejegyzést két napja írtam, csak nem publikáltam véletlen.

Ma lett volna egy randim. Még szerencse, hogy a fiú kérte hogy napoljuk el, mert valami meló bezavart - mert ma 4-kor kaptam egy olyan holnapi határidős munkát, amelyben olyan 5 nap anyagát kell feldolgozzam, ami ott sem voltam... Gyerekek, ez kész. Szóval nekem kellett volna lemondani különben...

Pedig olyan szép új ruhám is volt a randira, mindenki dícsérte.

FASZKIVAN!!!! Köszi blog és ti hogy vagytok nekem!!! :)

Sajnos teljesen átérzem a helyzetedet. Én is minden munkahelyemen elrontottam ezt eddig.

Tisztában vagyok vele, hogy csak magamat okolhatom ezért, mert túl szorgalmas, túl becsületes és túl lelkiismeretes vagyok. Azaz balek. És abban is csakis én vagyok a hibás, hogy közben magamban dúlok-fúlok, amiért mások megteszik, hogy félgőzzel dolgoznak és nem éri őket semmiféle retorzió! Ma is kerültem olyan szituációba, hogy legszívesebben azt mondtam volna a főnökömnek, hogy igazságtalanság, hogy velem szemben magasabbak az elvárások, mint a munkatársaimmal szemben!

Ráadásul ez nem vezet sehová! Én naív azzal áltattam magam, hogy ha sokat dolgozom, akkor ezt majd díjazzák is. Fityiszt! Kaptam is egy szép új titulust a nevem mellé, ami több felelősséggel és még magasabb elvárásokkal jár, de ezt kompenzáló fizetésemelést már nem adtak. Mert ezt velem meg lehet tenni... és igazuk van. Nem kötelező itt dolgozni.

Amúgy Lila Lisa nemrég egy hasonló komor hangulatú beszélgetésben azt a kiutat vázolta fel a munkahelyi mizériából, hogy gyereket kell vállalni. Én nagyon bízom benne, hogy ha elöntenek majd az örömhormonok és az anyai ösztönök, akkor végre nem fogom annyira a lelkemre venni a mhelyi gondokat.

A lényeg lemaradt: úh tessék szépen randizgatni szép új ruhákban, hogy megtaláld a leendő baby-d daddy-jét! ;)

@Grand Plié: értettem, igenis randizok szép új ruhában, ha időm és erőm engedi.

Én is kaptam tavaly előléptetést, de nem dicsekedtem vele, mert tulajdonképpen semmit sem ér - fizetésem 50 dollárral emelkedett. Vicc. És ezért nekem nagyon hálásnak kellene lennem....

A gyerek kérdés bárcsak ilyen egyszerű lenne. Azonban én is hasonlóra jutottam, csak kutya formájában. Tudom többen most felszisszentek, hogy az jaj az mekkora elkötelezettség és idő és minden. Tudod tudom, tényleg tudom. De egy gyerek nem lenne az? Megmondom őszintén szükségem van valamire ami kizökkent a munka/lakás/sport/igyunk meg valamit ritmusból. 3 év után most sokaltam be azt hiszem... Látjátok New Yorkban sem mások a problémák :) Nem kell kétségbe esni, nincs nagy baj, csak érzem magamon, hogy szükségem van valami olyan pluszra az életembe, ami örömforrás, és konstans, és az enyém. Ezzel kapcsolatban most csak a segítő tippeket és esetleges kutya típusokat várom :)

Lányok, én most nagyon megértek mindekit, én még tavasszal sokaltam be a munkában, és bár nem ugyanaz a helyzet, a tanulság ugyanaz: nagyon könnyen hülyére vesznek... Nálunk konkrétan kitalálták, hogy nem mehetek el néhány külföldi útra, mert "túl sok helyre járok". OK, ezt még meg is értem. DE NEM MEGY HELYETTEM SENKI MÁS!!! ÉS BENTRAGAD A PÉNZ A PROJEKTBEN, MERT MÁS NEM HASZNÁLJA FEL!!! Szóval, ez nem arról szól, hogy menjen más is, hanem, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is... de azért legyek szíves publikáljak tovább is sokat angolul, mert azt senki más nem teszi meg... Az, hogy a kettő összefügg, mert akkor hívnak meg a szerkesztők az angol kötetekhez, ha ismernek a konferenciákról...
Nem tudom mi a megoldás, mert egyrészt ne már, hogy túl sokat, túl lelkiismeretesen dolgozzon az ember mások helyett - másrészt viszont azért hosszútávon a "másoknak" mégse úgy jön össze az életük és a karrierjük mint nekünk. Meg kellene találni az "éppen elég" szintet.
A babázásról és a kutyákról meg annyit, hogy bár valóban örömforrás mind a kettő, azért ne felejtsétek el, hogy mind a kettő olyan állás, ahol nem lehet felmondani 1. soha, 2. 14-16 évig... túlórázni pedig keményen kell mind a két esetben, ami kifejezetten rosszat tesz az egyéb szabadidős elfoglaltságoknak, hát még az utazásoknak. Én egyébként pont ezért a kettőt párosítani szeretném: iskolás korú gyerek mellé (amikor már szoros a napirend és nem lehet sokat utazgatni évközben) szeretnék majd kutyát.

imádlak benneteket :)

én három gyereket akarok és 2 kutyát, az egyik berni pásztor barna-fekete kivitelben a másik fehér-feketében :))

Lisa, mi is imádunk!!!

Ma süt a nap. Kívül belül. És felvettem az új ruhám, mert ma elvileg lesz randi. És pozitív a helyválasztás - nézzétek meg. Nekem tetszik!
www.bobonyc.com
A pasiról nem tudok még sokat, majd mesélek ha érdemes. Drukkoljatok. Lelkemnek (is) jót tenne egy jó randi!

Randi 10-ig tartott, juhhéééé nem a 20 perces kategóriába tartozott. Voltam a lakásán, szimplán lakberendezési okokból... Financial districtben lakik. Babek, amikor ültünk a Wall Street lépcsőjén pont ráláttunk az utcájára.

Szóval elvileg jövő héten kedden főzünk együtt vacsorát. Remélem tényleg.

Ja és ami nagyon durva - eléggé hasolít egy kedvenc férfimre, akinél most egy hetett töltöttem a Balatonon.

@Mr Big fan: :))) jól hangzik! örülök, hogy jól sikerült az estétek