... annyira kiszámíthatóak!
Tanácsotokra a "farsangi buli"-ba sexy boszorkánynak öltöztem. A mindent eltakaró, de mindent megmutató ruhámat vettem fel: bokáig érő, de testhez simuló ruha, némi boszis kiegészítőkkel: 3 pók és boszi kalap. Jókat beszélgettem barátokkal, jól szórakoztam.
Aztán egyszer csak egy cigizéskor (amit ugye már a vendéglátó ipari egység előtt, kint kell megejteni) egyedül találtam magam az egyik Komár Lacinak öltözött vendéggel. Ahol megvallotta, hogy mennyire szép vagyok, egész este engem figyelt, megcsókolna és ágyba vinne és feleségül is venne... Óh, kérem! Aztán persze hiába hajtogattam, hogy ez nekem kevés és, hogy nem is ismer, én se tudok róla semmit, és, hogy én nem erre vágyom, stb. Aztán kezdődött a szokásos párbeszéd: mire vágyom, mit keresek? Jaj, ne fárassz... Add meg a számod, nem adtam.
Hazafelé a taxiban sms a vendéglátónak: Ki volt ez a pasas, aki ennyire rám mozdult? Most jött a válasz: Egy nagyon régi kedves barátom.
És akkor most mennyire legyek nyitott? Részéről a vonzalom mekkora része volt az alkoholnak kösöznhető és mennyi részéről az őszinte vonzalom (kizárólag a külsőmből ítélve)? Kell nekem ismerkednem, ha engem semmi nem fogott meg benne, mert nem tudok róla semmit?
Minden esetre ismét beigazolódott, hogy a 40-es éveik elején álló, zsidó külsejű nőkre bukó férfiak esete vagyok.
Óh, jaj...
Utolsó kommentek