Visszatértem a dolgos hétköznapokba..

Nagyon jót tett mindkettőnknek ez a rövid kikapcsolódás. Eleinte azért féltem, hogy Nyuszifül hogy fogja venni az akadályokat, de dícséretet érdemel, mert gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott a kiruccanás. Ugyan az alvással volt egy kis gond (egyik reggel 4-kor ébredt), de ezt az idegen környezetnek tudom be, ill. annak, hogy ő sem szokta meg, hogy velem alszik egy szobában, biztos furcsa volt neki hallgatni a szuszogásomat.

Egyébként igazi kisvárosi feelingem volt:

• a társasház előtti padon kvaterkázó nénik
• a szomszéd néni egyik reggel hozott rántott patiszont (így írják), mert tudta, hogy az anyósom szeretni - hát hozott egy kicsit nekünk is (tényleg nagyon finom volt)
• egy babakocsis séta alatt, mikor Manóka nehezen aludt el végigjártam a főutcát elejétől végéig... :-)) Manó nagyon érdeklődő volt, mert csak akkor volt hajlandó elaludni, amikor már visszafelé jöttünk, és ismerősek voltak a házak.
• Itt Londonnal ellentétben egyik sarkon sincs Starbucks DE nem hanyagoltak el minket az angolok- minden sarkon van 2 angol használt ruha bolt!!!!! :-) Itt úgylátszik inkább turizni szeretnek az emberek.

Ja és Nyuszifül gazdagította a szókincsét - ill. elkezdett szavakat mondani!!!! Az elindulás reggelén már megvolt a Mama, Tata, ott viszont már az Anyát is kimondta!!!! :-)))) Dagad is a mellem. :-)))) Igaz ugyan, hogy ez csak kb a 10. szó, amit megtanult, de én boldog vagyok. (Na persze itthon nem mondja)

Azért jó itthon lenni, újra látni Billy-t és a saját szobámban aludni.