Ahogy Anyukám mondaná: már csak 4-et kell aludni és megyünk hozzád kislányom!

Szerdán érkeznek a szülők! Kedden az igazgatóm tart rendezvény, így nekem már csak két napom van arra, hogy a lakást megfelelő állapotba hozzam. Tudjátok, nem úgy, ahogy magunk miatt rendet tennénk, hanem olyan szülői szemmel nézendő rendet. A szekrényekben is, mert használni fogják. Már most leszögezem, hogy ablakot mosni nem fogok. Szerencsére most éppen esik, így tökéletes indokom van...

A vendégszobában feltettem a függönyöket. Ágyneműt még mosnom kell, de azt majd utolsó percben. Itt az ideje, hogy eldöntsem mit tartok a vendég és a fő fürdőszobában, mert most párhuzamosan használom. Igazából az a baj, hogy nagyon sok mindent megcsináltam a költözéskor, de vannak apróságok, szöszölős feladatok amikhez nem volt azóta sem kedvem. Utolért a végzet....

Közben még el kellene menjek bevásárolni, mert 5 embert kell egy hétig etetnem. Azért öt embert, mert a londoni különítmény is akkor érkezik amikor a szülők. Ez eredetileg nem így volt, de így alakult. Szóval most próbálok előre aludni, mert mindenkivel szeretnék elég időt tölteni, ami csak úgy lehetséges ha nappal a szülőkkel vagyok éjszaka meg a fiúkkal. 

És közben programszervezőként is próbálok megfelelni. Újat lássanak, lehetőleg a fiúk is tudjanak velünk jönni, legyen sok látnivaló, nekem is új legyen egy része, ne csak az általános turista látványosság legyen... van ám feladat!!! :-) 

Lehet, hogy kicsit el leszek tűnve ebben az időben...