Nem szeretek taxizni: mindig egy kis lelkiismeretfurdalásom van, ha igénybe kell vennem ezt a szolgáltatást (miért ittam, miért nem indultam el korábban, felesleges luxus kiadás, stb.), ráadásul be kell ülni egy vadidegenhez egy autóba, és általában még beszélgetni is kell, amikor már olyan állapotban vagyok, hogy csak haza szeretnék érni minél előbb.

Ugyanakkor egyre több pozitív tapasztalatom van a bp-i taxisokkal kapcsolatban (pontosabban azzal a társasággal, akikkel kizárólagosan utazom). Igaz, lassan, törzsvásárló is leszek, tehát megérdemlem a kiemelt bánásmódot ;)

Az nem nagy szó, hogy a központban megismernek, a híváskijelzés révén gyorsan beazonosítanak. De az egy kis pozitív ráadás, hogy egyre gyakrabban úgy köszöntenek este (na jó, éjjel...), hogy "Jó estét, Grand Plilé! Merre jár?" 

Az is többször előfordult már, hogy a sofőr miután megérkeztünk, felajánlotta, hogy megvárja, amíg bemegyek a célállomás kapuján. És tényleg lesik, hogy intsek nekik a kapuból, hogy "köszi, hazaértem épségben!"

De számomra a sofőrök által nyújtott kedvenc szolgáltatás, ha felimernek. "Magát már vittem, ugye?" Márpedig kinek nem esik jól, ha emlékeznek rá?! Egy aranyos úr, aki a lakóhelyemhez közeli kora reggeli fuvarokat teljesíti, egy turnézós időszakomban (értsd: taxi = lakás --> reptér) a 3. alkalommal, amikor kivételesen bőröndöstűl az irodába kellett mennem, visszakérdezett, hogy "Ma nem Ferihegyre megyünk?" :)

A ma esti sofőrömnek is kezdtem magyarázni, hogy hol kanyarodjon be és a hanyadik ház lesz a bal oldalon, amikor felvilágosított, hogy nem szükséges, 3 napja is ő vitt haza és még emlékszik :)))