The United States of America Welcomes you felirat fogadott a reptéren, ami igen jól esett, mivel nem volt egyszerű a nap azt megelőző része. Köszönhetően annak, hogy a szerda esti, végkiárúsítással egybekötött iszogatás eredményeképpen minden izgatottságom elmúlt, nagyon jól tudtam aludni, olyannyira, hogy reggel nem keltem fel az ébresztőórám csörgetésére - amit beállítottam 5:30-ra. Az valószínűleg csörgött, én csak arra kelte, hogy a Bátyám csönget 6:35-kor... Oké, gyors zuhany, ruha fel és indulás. Ennek következménye, hogy a parfümöm otthon maradt, és ez csak az amit már most tudok. Reptérre vezető úton dugóba keveredtünk, mert az Orczy térnél tűz volt, minden lezárva.... Végre kiértünk (szülők közben egyre idegesebben telefonáltak), business sorban gyorsan sorra kerültem, majd közlik, hogy túlsúlyos a bőrönd. És mivel tanuló kislány volt felé tornyosuló supervisorral és szupervicsorral, nem sikerült őket meggyőzni, hogy engedjék el nekem (munkám és tartózkodásom hosszát figyelembe véve) a 150 dollár büntetést. És ekkor még csak reggel 8 óránál tartunk. Gyors elköszönés a családtól, megkezdődött a 2 órás könny potyogtatás. De szó szerint. Nem sírás, csak csöpögő könnyek...  

Businessen én voltam az egyetlen utas Düsseldorfig. Ami jó volt, mert a könnyeimet senki nem látta - a két stuardessen kívül (akik nagyon kedvesem megkérdezték, hogy minden rendben van-e). Sidetrack: Itt meg  is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a kedves sms-ket amiket reggel küldtetek. Mivel a gép fél órás késéssel indult tudtam válaszolni. Gondoltam a fél órás késés belefér, akkor viszont már kezdtem izgulni, mikor Düsseldorfnál mondta a kapitány, hogy még háromnegyed órát fogunk körőzni, mert nagy a köd. 12:10-kor végül leszálltunk, pont akkor amikor a csatlakozásom indulása volt. Szerencsére a köd miatt nem indították el még a gépet, így értem jöttek kisbusszal és átvittek egyenest a másik géphez. Onnantól kezdve semmi baj nem volt, ment minden mint a karikacsapás. Megnéztem 2-3 filmet, aludtam egy kicsit, ettem finomakat.

Dear passengers, please fasten your seatbelt, we have started our dissent. És akkor a felhők alá kerültünk és balra ott volt Manhattan napfényben.... Akkor értettem meg azt hiszem, hogy akkor ez most tényleg megtörténik. Fura érzés nagyon, de erről majd egy későbbi levélben írok. 

Lakás gáz, de lehetne rosszabb... Nem mondok egyelőre semmit, majd meglátjuk mi lesz. Úgy néz ki tudok szerezni egy-két bútort üres lakásokból... Ha itt kell maradnom, akkor szükség lesz a fantáziámra, hogy otthonos legyen, de könnyen lehet, hogy januártól költözöm nagyobba, felújítottba. Amúgy mindenki nagyon kedves akivel találkoztam. Kimentem már boltba, ez is menni fog :-) és már voltam egy céges rendezvényen (hogy valamivel ébren tartsam magam).  

Most éppen azt hallgatom, hogy a szemközti Irish Pubból kitántorgók a kukátak ütik. New York welcomes me :-) A jetleg miatt fennmaradtam sokáig, de most már megyek aludni... Holnap sűrű lesz a nap.