Azt hiszem, most jött el az a pillanat, amikor felrakom a két kezem, feladom, nem bírom, kimerültem, ennyi, köszönjük.

Mert az OK, hogy egész nyáron szorgalmasan dolgoztam, írogattam, kutattam, olvastam, kódoltam (fúj-fúj), adatot kerestem és újra mindezt. Hogy az utóbbi két hétben belehúztam és tényleg, ahogy Picur lerakta a buksiját a párnára aludni, én már pattantam a géphez írni-írni-írni. Délelőtt, délután, este.

De az, hogy rohadt idő van, ami álmosít + szegény, Picurkám nyűgös és este alvás helyett keservesen sír egy órát + én meg alig alszom, mert miután elaltattam a kicsit még éjfélig írok... az már über-szívás. Főleg kávé nélkül.

És akkor a témavezetőm képes azt mondani pénteken, hogy ez így még nem elég, írjak hozzá 20 oldalt!!!

Utálom még a gondolatát is.

Szóval most a legjobb meggyőződésem ellenére elkezdek táblázatokat gyártani....

Sajnáljatok, légyszi!

Köszi!