Nagyon jó volt tegnap a színház, mégegyszer nagyon köszönöm a jegyeket, mindketten nagyon jól szórakoztunk. Billynek csak úgy csillogot a szeme egy-egy poén hallatán..
De persze a székekhez vezető út nem volt akadálymentes... Az délután remekül indult, időben elindultunk, elterveztem, hogy Nyuszit gyorsan lerakjuk a Nagyinál, aztán ellátogatunk a Két Szerecsenbe és kellemesen kávézgatunk, és elfogyasztunk egy könnyű kis előételt. Én pontosan tudtam, hogy a padlizsánkrémet fogom választani - a jó szokásokat nem szabad feladni. :-)
Mikor az autópályán a sebességmérőre pillantottam, és konstatáltam, hogy Billy megint a kényelmes 100-as tempót választotta, akkor már kezdtek bennem kételyek felmerülni, hogy minden olyan rószaszínű lesz-e, mitn ahogy én azt elterveztem. Amikor a Petőfi hídhoz értünk, és az alsórakpartra hajtottunk már biztos voltam, hogy problémák lesznek... Ugyanis dugó volt. Persze ez nem meglepő délután 5-kor, de én a pocimért és a nyugalmas, romantikus percekért aggódtam.
A fejemben lévő időbeosztáshoz képest 20 perccel később érkeztünk Nagyihoz, ahol villámpempóban adtuk le Nyuszifület és elindultunk a vacsihely felé. A parkolótársaságoknak hála volt parkolóhely, viszonylag közel a színházhoz. ekkor már 6 óra múlt, az én gyomrom pedig igencsak jelezte, hogy itt az ideje, hogy találkozzon a padlizsánkrémes pirítóssal. DE persze nem működött a jegyautomata, így egy csomót kellett várnom éhesen a kocsiban, teljesen feladva az álmaimat a kellemes kávézgatásunkról. :-(((( Végül sietve megérkeztünka Két Szerecsenbe (6:20), ahol a pincérrel a rendeléskor közöltem, hogy siessenek a krémmel, mert nekem 7-re színházba kell mennem. Rohamtempóban magamba tömtem a vacsit, így 6:40-kor már ki is léptünk az utcára, és a Moulin Rouge-zsal szemben elkezdtük keresni a Centrál Színházat!!! :-)
Igen, ugyanis, én összekevertem a Vidámszínpadot a Tháliával... Mentségemre legyen mondva, hogy otthon meg akartam nézni pontosan a címet, de Billy azt mondta, hogy felesleges, úgyis hamar megtaláljuk ott vannak egy rakáson a Nagymező utcában a színházak. Hát NEM!! :-) Ekkor édesanyámtól telefonos segítséget kértünk, és ekkor már beugrott, hogy hova is kell mennünk. A színházhoz szaladva az esőben már nevettem magunkon, és biztos voltam benne, hogy ma itt fogok ülni, és Nektek írok az élményeimről. :-)
A színházba érve már munkamegosztás volt: Billy a jegypénztárnál, én a ruhatárnál álltam sorban. Mikro sorrakerültem a kedves lány megkérdezte, hogy melyik előadásra jöttem? Na, itt már teljes volt a bizonytalanság, és nem jutott eszembe semmi, csak néztem rá bambán! Szerencsére felsorolta az alternatívákat, melyekből már ügyesen tudtam választani. Így felaszaladtunk a kisszinapadhoz, és végül még 7 előtt elfoglaltuk a helyünket a 2. sorban, tökéletes rálátással. :-)
Persze a nagy rohanás után legalább 20 perccel később kezdődött az előadás.... És ennek ellenére volt egy pár aki lemaradt az első 5 percről!!!
Az este konklúziója pedig az, hogy többet kell színházba járnom/unk több okból is:
- nagyon kellemes volt az este, teljesen feltöltődtem
- ne tévedjek el!!
Utolsó kommentek