A legutóbbi bejegyzésem mintha kissé negatívra sikerült volna a Kedvesemmel kapcsolatban. Mivel még nem ismeritek személyesen, ezúttal a kedves oldalát szeretném kidomborítani.

Pár hónapja nyílt napok voltak egy gallériákkal teli utcában, amit mi hivatalból végiglátogattunk. Mindenhová bekukkantottunk és Kedvesem váltott a helyiekkel, ismerőseivel pár szót. Nekem kicsit fura volt az egész, mert bár érdekes is volt ez az új közeg, ugyanakkor úgy éreztem magam, mintha én is egy műtárgy lennék: mindenkinek be/meg lettem mutatva, jól megbámultak és megdícsérték a páromat, hogy milyen csinos vagyok (mintha bármi köze lenne hozzá).
Ezért amikor egy ékszerüzlethez értünk, mondtam, hogy most én ide bevetem magam, hagyjanak 10 percig békén! Nos, csodaszép dolgokat láttam odabent, kézzel készített egyedi vagy kis darabszámú ötvös munkákat.

Néhány héttel később az egyik lap lehozott egy összeállítást magyar ékszertervezőkről és mivel a Kedvesem ismerőse is szerepelt köztük, megmutattam neki a cikket. A nyomaték kedvéért, a művész honlapján is meg szerettem volna neki mutatni azokat a darabokat, amiket kapásból elfogadnék és boldogan viselnék. De valami technikai hiba miatt nem jött be a teljes galléria.

Szombaton összefutottunk az ötvös művész úrral és párom értesített, hogy most már nézegethetem a honlapot, mert kijavították a hibát. Én hetykén odavetettem, hogy már rég kiválasztottam onnan pár gyűrűt, amit megvehetne nekem. Kedvesem erre felcsattant, hogy márpedig gyűrűt én tőle ne várjak! Én megnyugtattam, hogy a művész úr nem OLYAN gyűrűket tervez, az ő darabjai más célt szolgálnak. Nem hallottam, hogy mit beszéltek meg egymással, de úgy búcsúzott el tőlem a művész úr, hogy akkor kedden nézzek be az üzletbe.

Én ezt csak szokásos small talk-nak tekintettem, a vicces komolytalankodásunk részeként. Mígnem a hétvégén Kedvesem felvázolta a keddi teendőket és megemlítette, hogy nekem az ékszerboltba is be kell majd mennem. Válasszak valamit a közelgő születésnapomra és majd ő megegyezik a művész úrral. Micsoda lovag! Vagy én hajszoltam bele és férfiúi büszkeségből nem mer kihátrálni? Most meg nekem van lelkiismeretfurdalásom, mert válság van és nem kellene rám ennyi pénzt költenie...

De azért munka után megyek a boltba :)