Az ember (lánya) mindig tanul... főleg ilyen hiper-szuper konferenciákon mint amilyenen most voltam Antwerpenben. Hogy mit okosodtam? Az első nagy tanulság az volt, hogy ha minden porcikád azt súgja, hogy nem akarsz elmenni valahova, akkor NE menj el. A második nagy tanulság: ha már egyszer nemet mondtál a meghívásra, akkor ne hagyd magad és mondj nyugodtan még háromszor is nemet, még akkor is, ha a főnököd próbál rábeszélni a részvételre. A harmadik nagy tanulság: úgy általában is érdemes lenne megtanulni nemet mondani (munkában, családban, gyereknek).

Az történt ugyanis, hogy egy kollegina kiesett a tanszékről és félbehagyott egy munkát. Mivel még nem látjuk, hogy örökre eltűnt vagy csak ideiglenesen + a munkában viszonylag nagy projekt lehetőség van, nem akartuk veszni hagyni a befektetett munkát, ezért még tavaly nyáron én is beszálltam a téma kutatásába (egyébként parlamenti szavazásokat kutatunk, ki és miért szavaz együtt és kivel). Akkor elvállaltam egy olasz konferencia-részvételt, de előre jeleztem, hogy Antwerpenben NEM megyek. Az olasz konferencia után megkerestek, hogy el kellene menni Madridba, ahol ugyanaz a téma – rendben és Antwerpenbe, ahol hasonló a téma – nem! Végül addig rágták a fülem, míg eljöttem és tök szarul éreztem magam, mert 1. nem is volt hasonló a téma, 2. hülye vagyok ahhoz, amiről szólt a workshop,3. hülyék a kollégák (egy FÉRFI kolléga például kifejtette, hogy két hónapos gyerek mellett nyugodtan lehet dolgozni, hiszen ő is dolgozott a két hónapos fia mellett ,pedig NÉHA neki kellett megetetnie éjszaka!?!?!), 4. még el se lehetett lógni a programot. Fúj!

Persze az örök igazság itt is érvényes: minden rosszban van valami jó... Ugyanis három új nyári ruhával és egy fürdőruhával tértem haza (meg belga csokival, of course). De hát valahogy túl kellett élni ezt a pár napot J