Tudom, hogy most fájdítom picit a sziveteket, de ezt el kell mesélnem.

Megtaláltuk a Paradicsomot a világ végén.....4 napra elutaztunk egy "eldugott szigetre", Lajosom kollégáinak ajánlására - és még mindig azon hüledezem, hogy hol voltam...

Képzeljetek el egy olasz (most már) vén tengeri medvét (pipával vagy éppen szivarral a szájában), aki 20 éve elindult, hogy megkeresse magának azt a helyet a világ végén (Indonéziában, Szumátrától nyugatra), ahol megteremti magának a Paradicsomot....

A tulaj azt mesélte nekünk, hogy 25 napig járta az indonéz szigetvilágot, amíg rátalált a tökéletes helyszínre. Ez egy, a környező szigetek által védett tengeri öböl, kristálytiszta vízzel és saját korall zátonnyal (!!).

Felépített rajta kb 15 faházat, meg egy étteremként is funkcionáló közös épületet. A szigeten rajtuk kívül nincs semmi, és csak teljes ellátással lehet hozzájuk menni. És ha ez még nem lenne elég, az olasz tengeri medvéhez csatlakozott szintén olasz élettársa (aki felügyeli a konyhát), illetve egy francia páros is. Az hogy Ázsiában olasz eszpresszóval kezdhettem a napot, nekem alapból felért egy csodával.....

Négy napig a nappal keltünk és gyakorlatilag a nappal mentünk aludni - na jó vacsora után, de kb 10kor már végünk is volt. Ilyen csöndben, illetve ilyen állat/madár/vaddisznó (!!) hangokra aludni el, ébredni fel először kifejezetten sokkoló volt:). Lajosommal az "óriáskabóca támadását" is emlegetni fogjuk egy ideig. Nagyjából 10 centis állatka, aminek a hangja kb egy kisebb szirénához hasonlít. Mindketten kisebbfajta pánikrohamot kaptunk, de hát ez legyen a legkevesebb:)))

És hát igen a sebesülések: Mert ugye Manka találkozott egy korallal (csíp!!!), megcsípték a planktonok a vízben (??), meg nyelt kb 25 liter tengervizet, mert elhitte, hogy a vizisí az olyan egyszerű dolog (nem az). Nem hiszem el, hogy ezeket én csinálom.....

Csatolok néhány képet: