Már pont ideje, hogy kis update-vel lepjelek meg benneteket. Igazából sok mindent történt, de tulajdonképpen semmi sem. Az unalmasabb részt a másik blogon olvashatjátok, ide a kiegészítő bejegyzést írom most.

Szóval nagyon durva két hét van mögöttünk. Itt volt mindenki aki számít ezért az iskolában nagy volt a készülődés, hogy a saját országából érkező igazgatók, elnökök jól érezzék magukat. Szerencsére magukkal a "delegációkkal" nem is volt baj, mindenki alapvetően kedves volt - pedig lehettek volna morcik a sok találkozótól és a jet lag miatt is. A nehéz az volt, hogy a helyi csoportvezetőnknek megfeleljünk és kb étlen-szomjan, alvás nélkül csináljuk a dolgainkat. A lényeg, hogy rendben elmentek és szeretnek minket.

De még nem sikerült kiheverni a fáradalmakat. Tegnap az egyik barátnőmet búcsúztattuk, illetve számoltuk fel a lakását és cseréltünk képeket. Szóval míg a többiek nagyban cserélték a képeket (amiért én nem tudok lelkesedni...) én eldőltem és elaludtam a földön. Nem jellemző tulajdonság tőlem. Upsz

Azért a hét hozadéka, hogy volt valaki aki kicsit jobban szeretet a delegációkból mint mások. A legnagyobb kiutazó jobb keze egy nagyon aranyos fiatalember, akit már tavalyról ismerek. A főnöke a 3. naptól azzal kezdett poénkodni, hogy mi milyen szép párt alkotnánk (és az esküvőnkön ő lenne a tanunk), az 5. napra ezt szerintem mi is így gondoltuk, de nem beszéltünk róla, (vagy ha igen, akkor én nem hittem el, hogy a fiatalember komolyan gondolja) a 6. napon már elhittem, de akkor már késő volt és csak apró figyelmességekkel tudtam jelezni, hogy engem is érdekel(t volna). De most komolyan, amikor a nagyfőnöknek szervezett fogadás napján megkérdezi a fiatalember, hogy este mit csinálok, akkor nem meglepő, hogy azt válaszolom, hogy "szerinted? a főnök fogadására megyek". Másnap eszméltem, hogy valószínű el akart hívni valahova, de én... Na mindegy. Azóta már mondvacsinált indokokkal felhívott otthonról, de hát ebből nem lesz ugye semmi. Pedig csak annyi a baja vele (egyelőre) azon kívül, hogy otthon lakik, hogy alacsony.

Aztán volt egy nagyon nagyon cuki magyar származású ékszerész fiú mielőtt ez az egész elkezdődött. Ott sokkal nagyobb a baj: volt feleség aki perli és ki akarja semmizni, két gyerek, sok munka... de viszont teljes összhang, hasonló világnézet, hasonló humor és peace and happyness a kanapén. Persze felőle sem hallottam mostanában, közös barátok szerint teljesen szét van esve. Pedig iszonyat normális srác, szuper értékrenddel (ha a volt nő nem tette volna teljesen tönkre). 

Meg voltam esküvőn is, egyedül. Pliének írtam is, hogy jujdenagyonnemszeretekegyedülesküvőrejárnideperszeéljenazifjúpár.... És mini depik után kihúztam magam a levesből... 

Most még vár rám 3 hét strapa. Pedig legszívesebben csak aludnék napokig. De nem lehet, mert annyi minden történik, amiről nem kéne lemaradni. De lehet, hogy csak aludni fogok egész hétvégén.

És jövő héten jönnek vendégeim, megint nagyon jó lesz nekem! Csak lehet, hogy néha a szőnyegen el fogok aludni, ezért előre is elnézést kérek!! :))))