... nagyon remélem, hogy nem jelentkezik többet, mert akkor nagyon kellemetlen lesz, hogy meg kell mondjam, hogy köszönöm, de nem fogunk találkozni...

nagyon kedves volt de...

amerikai volt, de nagyon

élőben kiderült, hogy nagyon fotógén arca van...

és sok közös pont nincs és nem is látom, hogy lenne...

Arra kellett rájöjjek, itt a nagy randizgatásban, hogy az ember lánya pontosan tudja, mikor találkozik valakivel, hogy férjnek jó-e. Persze ez nem azonnal jön át, de elég hamar. És nem is azt akarom mondani, hogy a randizásnál a férjjelölted keresed, csak én erre most jöttem rá. Szerintem van egy X százaléknyi "hibahatár" ami még belefér, formálható (pl az öltözködése), de van ami már nem fér bele (nem akar házasodni, de még csak gyereket sem akar, jól meg van a macskájával köszöni szépen). Én most érzem először, hogy úgy tényleg tudom és látom, hogy mi az amin belül kibékülök egy pasival és nem akarom megváltoztatni. Mert ha megváltoztatom, akkor egyszer csak azt fogom észrevenni, hogy nem azzal vagyok akibe beleszerettem...

Szóval megnyugtatásképpen az első számú randi pasiról is tudom, hogy annyi mindent meg kéne változtassak benne, hogy férj jelölt legyen és ezért csak a carpe diem éltet (pl. akarjon gyereket, ne csak a macskával akarjon élni, egyszer szeressen világos lakásba lakni, ne szívjon minden nap... pedig most szeretem, hogy sötét a lakás és a macska és tök cuki....