Igen, igen, mindenkit üdvözöl, most rúgott éppen hasfalon, gondolom ez az érdeklődés és a szeretet jele :-) Az elmúlt hetekben bizony eltűntünk az éterből (meg egyébként a való világból is, de erről majd később), és Picur pont ezt az időszakot használta fel az ugrásszerű fejlődésre. A kis mocorgó, doboló Picurka helyére egy ÖNÁLLÓ AKARAT költözött a hasamba, aki szereti a tejbegrízt, viszont utálja a hangos filmeket (különösen a dolby-stereo sound mozikban) és szórakozik az apjával - ha jobb oldalon fogja meg a pocakomat, akkor bal oldalon rúg, de ha a másik oldalra rakja a kezét, akkor Picur is fordul egyet :-)) Lehet, hogy azt élvezi, hogy ilyenkor én hangosan nevetek, ami biztosan viszhangzik bent :-) Én nagyon élvezem, hogy ilyen interaktív lett a kapcsolatunk és immár kikérhetem véleményét az élet fontos kérdései felől mint például, hogy együnk-e csípős paradicsomszószt vagy sem. Általában jól megértjük egymást, biztató a kezdet.

Persze, bármilyen jó is Picurral kommunikálni, azért elég magányosan telt eddig a január -valami fránya és kitartó bacit szedtem össze, ami hosszasan gazdatestként használta szervezetem. Tekintve, hogy külső segítségem (ugymint gyógyszer, szirup, torokfertőtlenítő tabletta) nem volt, így egyedül küzdöttem. Már majdnem sikerült legyőzni a bacikat, amikor Maczkó is beteg lett és igen, mindannyian tudjuk, hogy a nők betegek, míg a férfiak BETEGEK. Nagyon. Fáj a fejük!!! Meg a torkuk!!! Meg olyan furcsa szédülést éreznek, ha felkelnek. Ezért nem kellnek fel. Na, nem az ágyból, hanem a kanapéról, ami mellé betárazzák a távirányítót, a laptopot, a friss teát ("Kicsim, nincs itthon még egy kis méz?"), a gyógyszert ("Drágám, nem tudod, hol az aszpirin?") és hajnalig nézik a superball-t. GGRRRRRRRR!!!!! Szóval a múlt hétvégén Maczkó BETEG volt, én beteg voltam, teát főztem, gyógyszert kerestem és szidtam a superball-t. Szerencsére mostanra legyőztük a bacikat,én teljesen, Maczkó pedig szelektíven vagyis gokartozni már el tud menni, de a kisszoba kipakolásánál még előjön a furcsa szédülés - na, persze!

Így tehát igyekszem visszatérni a való világba, a blogot olvasva látom, hogy mennyi mindenről maradtam le! Házassági évfordulók, nagy utazások, költözés és miegyebek - hogy Nektek milyen izgalmas életetek van, Csajok! :-)) Ilyenkor már nagyon várom, hogy nyáron végre leüljünk egy nagy asztalhoz egy jó kis bisztróban, egy üveg bor mellé (amit én csak vágyakozva nézek majd, de ez most mindegy) és egymás szavába vágva elmeséljük újra ezeket a történeteket! Hátha akkor majd a szigorúan titkos kirándulásról is mesélnek az érintettek :-))

Addig is beállítom kezdőlapnak ezt a blogot, nehogy ki/le/elmaradjak Tőletek. Írjatok!