Van, amikor semmi sem akar összejönni. Én most ilyen passzban vagyok, tegnap este 6 óta sorra érnek a "sorscsapások".

• Az ékszerjavítóhoz leadott karkötőmből elhagytak egy gyöngyöt. Különösen fáj a dolog, mert a nagymamám vette nekem a muránói ékszert Velencében és amióta nagymamám már nincs velünk, minden tőle kapott kincsemet nagy becsben tartok.
• Az Ázsia Bt. az orrom előtt zárt be, ezért a karácsonyi süti hadművelethez szükséges speciális alapanyagokat nem sikerült beszerezni. Hiába futottam (szó szerint) egy kört.
• Gyurival összevetettük határidőnaplóinkat és arra a következtetésre jutottunk, hogy este tudunk találkozni. Utoljára két hete láttuk egymást, időszakos kommunikációs zavarunkat (nem hívott több, mint egy hétig, nem válaszolt az sms-emre!!!) rendeztünk (értsd: LEÍRTAM neki, hogy tessék nekem udvarolni és nem elkényelmesedni, aláírás: egy érzékeny lány). Találkát vártuk nagyon mindketten, elvitt volna vacsorázni. Fél tízkor feladtuk, Gyuri bentragadt az irodában :(. De ezúttal ez neki ugyanolyan rosszul esett, mint nekem, tekintettel arra, hogy nem biztos, hogy az idén még tudunk találkozni.
• Otthon nem volt internetkapcsolat, teljes magányba burkolóztam.
• Rosszul aludtam, korán ébredtem, korán elindultam a gyárba, hogy fájdalmamat megoszthassam a blogon a barátnőimmel.
• Lerobbant alattam a metró, az ennek köszönhető reggeli séta felemésztette a korai indulással nyert időt.
• Elhatároztam, bánatomban reggelire veszek soul food-ot, ám az erre a célra rendszeresített kínai kakaóscsiga (kizárólag 2 felvonásban szabad elfogyasztani) ma nem érkezett meg!!! Biztos metróval hozták volna...