Nagyon megihletett Mr Big Fan kérdése az újévi fogadalmakról, mert én mindig is nagy híve voltam ezeknek a Nagy Elhatározásoknak és általában, amikor év végén visszanéztem a naplóban, meglepődve vettem tudomásul, hogy nem egyet teljesítettem is az év folyamán. Szóval idén is nekiugrottam a listának, hogy akkor idén... de mire kigondoltam volna az első fogadalmam, Picur felébredt és hangosan jelezte, hogy bizony itt az ideje a tiszta pelusnak. Az újév lendületével egy hangos "hátjóreggeltanyatündérbogara" kiáltással bementem hozzá és a megfelelő tisztasági ügyek után leültem vele játszani. Tök jó, mert már tényleg tudunk játszani, például építettem neki piramist (mental note: megfogadni, hogy több fejlesztő játékot játszom a lányommal), meg olvastam neki ujjbábos mesét, amit imádott (mental note: megfogadni, hogy többet olvasok-verselek a lányomnak). Egy kis mászkálás után mentünk ebédelni: kaja-előkészít, melegít, pürésít, etetetetetet, gyereket letöröl, megitat, elrak, elöblít, gyereket kivesz és megyünk újra mászni. Hopp, én éhes maradtam és még a húst is ki kellene sütni... Hű, meg kellene fogadni, hogy minden nap 1. eszem főtt ételt, 2. rendszeresen eszem és nem várom meg, míg éhen halok és mindent megeszek, amit találok. Mire ezt átgondoltam, gyerek már régen lemászott a szőnyegről és érdeklődve maszatolt egy porcicával, amiről rögtön eszembe jutott, hogy 1. vennem kell egy új, könnyű porszívót, 2. ezentúl sűríteni kell a porszívózások számát, mert a gyerek már mászik (Fogadom, hogy ezentől minden második nap kiporszívózom - de hülyén hangzik!). A sok fogadkozástól le is fáradtam, gondoltam iszom egy kávét (potenciálisan megfogadni, hogy kevesebb kávét iszom), utána pedig elmegyek Picurral sétálni (tényleg, lassan jön a tavasz, minden nap sétálni kellene). Öltözöm, gyereket öltöztetek, elkezd nyekeregni, levetkőztetem, tisztába teszem, visszaöltöztetem, villámsebességgel cipőt és kabátot húzok (nehogy bemelegedjen a gyerek!), leviszem a babakocsit, leviszem a gyereket... sétálunk...sétálunk...sétálunk.. közben próbálok nem a hülye fogadalmakra gondolni... Picur a séta legtávolabbi pontján kitalálja, hogy éhes és fáradt és nem akar a babakocsiban aludni, így gyors vágtában elindulunk hazafelé. Másodpercek alatt leizzadok, lehet, hogy futnom kellene újra (na,nem! ki van zárva, hogy ezt megfogadom!!). Hazaérünk, gyerek fel, gyerek vetkőztet, babakocsi fel, kabát-cipő le, gyerek vigasztal (itt van anya, ne aggódj!), gyerek etet, gyerek altat. Kanapéra leroskad. Kávéra gondol. Elhesseget. Hoppá, eszembe jut, hogy lejárt a mosógép, kiteregetek és végre kisütöm azt a husit és megeszem. Már nem csak gondolok rá, de meg is iszom a kávét. Átgondolom, hogy mit kell csinálnom ma még (kódolni, magánmunkát írni, kurzusra készülni, disszertációt írni). Eszembe jut, hogy mára ígértem az egyik diákomnak választ, gyorsan leülök a gép elé (fogadom, hogy ezentúl nem hagyom utolsó pillanatra a válaszokat), elkezdem a választ írni, miközben próbálom ignorálni a baráti leveleket a postaládámban (futó gondolatként felmerül, hogy többet írok a barátaimnak, de elhessegetem). Buta diák, sok butaságot ír, sose többet nem vállalok buta szakszeminaristát! Közben jön levél a tutoromtól, hogy nem jelentkeztem utazási ösztöndíjra a svájci úthoz, irgum-burgum! Elküldöm a diáknak a választ, kinyitom az ösztöndíj űrlapot (és megfogadom, hogy újra beírok mindent a határidőnaplómba illetve újra minden nap elolvasom a határidőnaplómat). Picur felsír, neki elég volt ez az egy óra alvás. Bemegyek, örülünk egymásnak, tisztába teszem, megitatom, berakom a járókába: "Kincsem, anya megírja ezt az ösztöndíjat és jön, jó?" Megnézem az űrlapot. Egyik nagymama telefonál, mi van az unokájával (ezentúl esküszöm kikapcsolom a mobilt, ha valamit akarok csinálni!). Lerakom, Maczkó telefonál, hogy mi van velünk, de én már mérges vagyok, hogy az van, hogy semmi sincs, de hamar megfogadom, hogy ezentúl nem Maczkón töltöm ki a dühömet. Picur közben megunja a járókát, inkább mászni akar, ezért bezárom az űrlapot és leülök hozzá játszani. Egyszer csak uzsonnaidő lesz, én elefelejtettem neki uzsonnát csinálni, a csudába most bébiétel legyen vagy várjon, amíg kész lesz valami, inkább csinálok valami kása-szerű izét és megfogadom, hogy ezentúl nem csak az ebédjét tervezem meg előre. Eszünk (én is eszem, örülök magamnak, fog ez menni!), iszunk (basszus, több vizet kellene inni), játszunk, végre hazajön Maczkó, hurrá! Ő is eszik, iszik, kicsit beszélgetünk, fürdetünk, altatunk. Rendet rakok a konyhában, a szobában, leülök, kitöltöm az űrlapot, mind a háromszor, mert állandóan elszáll - nem jó a netünk, idén mostmárigazán rendbe fogom tartani ezeket a szolgáltatásokat, netet cserélek, laptopot időben javítattok, gázt bediktálom, vízórát átiratom. Végre elküldöm, felnézek az órára (23.30) és rájövök, hogy választhatok: megfogadom, hogy minden este tornázom, megfogadom, hogy minden este olvasok, megfogadom, hogy esténként újra naplót írok...

...vagy megfogadom, hogy mindezt majd inkább holnap fogadom meg és most elmegyek inkább aludni, mert Picur hatkor kel....