New York a szeretőm, a kerítőm meg Mr. Big Fan volt :-) Lányok, menjetek New Yorkba, Mr. Big Fan IGAZÁN tudja, hogy mit mikor és hol kell csinálni, neki köszönhetően a Wall Streeten a turistákon kívül láttam öltönyös businessmen-t, Brooklyban voltam a DUMBO negyedben is, ami tényleg cool, meg sétáltam a Meatpacking District felett és bruncholtam egy sarokra onnét, ahol Carrie lakik és szabadtéri moziztam is a new yorkiakkal (akik, mint megtudtam nem léteznek, vagy kihalóban lévő állatfajták, akiket már csak elvétve látni). Szóval New York eleve szuper, Mr. Big Fan meg trendy New Yorki lett, aminek eredményeképpen (és a helyes spanyolajkú bárosnak köszönhetően :-)) ingyen koktéloztunk és még roof-terrace hoppingoltunk is. Mit mondjak még? Itattok már eszméletlen finom koktélokat az Empire State Building árnyékában a 16. emeleten? Menjetek és igyatok! Láttatok már pályaudvaron csillárokat? Menjetek és nézzétek meg!

Persze New York is Amerika és hát Rómában mit a rómaiak, a fogyasztó társadalomban mint a fogyasztók – na, jó nem gyártok filozófiát, volt shop till you drop is, nem is egyszer, de igenis volt jó indokom, mert mindent leértékeltek, egy csomó minden tetszett és minden volt a méretemben (ok, majdnem minden, a gyönyörű narancssárga Calvin Klein kabát végül ott maradt). Persze Mr. Big Fan ebben is profi, még azt is tudta, hogy hol vehetek tuti születésnapi ajándékot a férjemnek (biciklis kütyüt, biciklis boltból, magyaroktól, kedvezménnyel :-). Persze a legtöbb cuccot a gyerek kapta, de tényleg nem bűntudatból, hanem mert tetszett és örültem, hogy van egy lányom, akivel babázhatok.

És igen, ez volt a legmeglepőbb az egészben, hogy bár eszembe jutott a Csaj, nem mondanám azt, hogy hiányzott – mert az olyan rossz érzést jelent nálam, amikor eszedbe jut, hogy mennyire jó lenne, ha itt lenne... Na, nekem ez pont NEM jutott eszembe... Úgyhogy, please, kedves Legjobb Barátnőim a telefonba NE kérdezzétek meg, hogy „és ugye nagyon hiányzott Picur?”, mert akkor nagyon gáznak érzem, hogy annyira nem illetve csak egy nagyon kicsit és azt se kérdezzétek meg, hogy „és ugye, mennyire örült, amikor megérkeztél?”, mert akkor egyrészt gáznak érzem, hogy elmentem, másrészt, meg nem örült nagyon, először csak kedvesen mosolygott, majd figyelt, majd amikor rájött, hogy ki ez a kedves néni, tiszta szeretetből belém harapott és röhögött és utána gyorsan megcsiklandozott és nevetett és utána gyorsan lemászott, mert sürgősen meg kellett simogatnia a kutyát. És a hiányzásról még annyit, hogy miután leszálltam, értesítettem a családot arról, hogy itt vagyok és beszéltem mindenkivel (including anyós) még a reptérről hazafelé és amikor leraktam az utolsó telefont, Maczkó nevetve rám nézett és megkérdezte, hogy akkor forduljon-e inkább vissza? Igen, forduljon!

Honvágyam van. Vissza akarok menni! Helyesbítek: vissza fogok menni! Ez tuti.